A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Természettudomány - Juhász Lajos–Vas András: Odulakó madárfajok állományának vizsgálata a Hajdúsági Erdőspusztákon egy keményfa ligeterdőben

nálatát ajánlja. Ugyancsak részletes leírást közöl az odúlakó fajokról Kapocsi és Mödlinger (1980). A különböző leíró jellegű rendszertani kiadványok (Székessy, 1973; Haraszthy, 1984) a fajok felsorolásánál részletesen leírják a dendrikol fészkelő fajokat és utalnak a mesterséges megtelepíthetőségekre is. Az utóbbi években felnövekvő ornithológus generáció tagjai közül többen folytattak programszerű kutatásokat odúban költő madárfajok nidobiológiájával, táplálkozástani jellemzőivel, niche dimenzióival, populációs tulajdonságaival kapcsolatban. A mesteséges fészekodútelepek így nemcsak a természetvédelmi, hanem tudományos szempontból is nagy jelentőségűek, hiszen az odúban zajló változások az itt megjelenő és költő fajok ökológiája, populációs és társulás struktúrája jól detektálható. Török (1983) három odúköltő madárfaj táplálkozásának niche analízisét ismerteti. Csörgő és Török (1988) különböző erdőtársulásokban vizsgálta az odúlakó fajok főbb nidobiológiai paramétereit. Megállapították, hogy az eltérő erdőtípusok közül az extrazonális tölgyeseknek a legjelentősebb az odúlakó madártársulása. Csorba és Török (1988) a fatörzsön táplálkozó madárfajok különböző niche dimenzióinak szélességét és átfedését vizsgálták. Négy faj táplálkozásmódjánál — kutatásaik szerint — a zsákmányolt állatok mérete arányosan nő a testmérettel, a prédaállatok szisztematikai összetétele azonban nem mutat hasonló szignifikanciát. Hasonló guildhez tartozik a nagy tarkaharkály és a csuszka, eltér a fakúszók táplálkozásmódja. Székely (1986) a harkályok, csuszka és fakúszók táplálékkereső viselkedésének szezonális jellemzőit vizsgálta cseres-tölgyes állományban. Török és Tóth (1985) cinege populációk táplálékért folyó versengésének folyamatával foglalkozik. Tölgyeserdei madárközösségek — így dendrikol fajok — ökológiai kutatásairól összefoglaló tanulmányban számol be a Budai-hegységben végzett vizsgálatok alapján Waliczky (1991). Bálái és Csörgő (1991) négy abiogén tényező (hőmérséklet, hótakaró, etetés és odúk száma) széncinege populációkra gyakorolt hatását elemzi ócsai láperdőben kialakított mintaterületen. Fekete (1990) három cinegefaj és a csuszka téli etetőnél mérhető biometriai vonatkozású vizsgálatokat végzett. Egy-egy odúban fészkelő fajjal kapcsolatban is számos kisebb közlemény ismert, így a vörösbegy extrém, odúban történő fészkelésére több szerző is utal (Nagy, 1980; Dénes, 1981; Dénes és Gyarmati, 1981). A széncinege különös fészekanyag gyűjtéséről (Harangi, 1983; Lazányi, 1990; Kosznai, 1990), fészkeléséről (Juhász, 1980; Varga, 1983), a mogyorós pele cinegefészek károsításáról (Juhász, 1985) ismertek nagyobb számban megfigyelések. Debrecen környékének madárfaunisztikai kutatása sok évtizedes múltra tekinthet vissza. Lovas (1974) összefoglaló tanulmányában ismerteti az 1800 és 1945 közötti faunisztikai kutatások helyzetét Debrecenben és Hajdú megyében, igen gazdag ornithológiai citációkkal. 24 madárkutatót sorol fel, akik közül mindenképpen kiemelkedik Nagy J., Sóvágó M., Sátori J., Szomjas G, Udvarai M. munkássága. 1945 után a régióban dolgozó ornithológusok figyelme ezután is főképpen a Hortobágy gazdag madárvilágára irányult. A Debrecen környéki erdőségek, különösen az erdőspusztai területek vizsgálatáról csak néhány átfogó közlemény született (Aradi, Fintha, 1971; 1974). Az utóbbi években különösen a faunisztikai (Endes, 1977, Bozskó, 1988, Nagy, 1988, Zeke, 1988, Juhász, 1990) és természetvédelmi irányú megfigyelések gazdagították Debrecen környékének madártani irodalmát. Jelen vizsgálati terület madártani kutatása 1986-ban kezdődött. Az első eredmények (Juhász és Tóth, 1990, 1992, Vas, 1991) már érintették az odúlakó fajok állományvizsgálatát és a mesterséges odútelep eredményeit. Jelen tanulmányunk e programszerű kutatás részét képezi és pótolni kívánja a területen és a régióban is az odúlkakó madárfajok faunisztikai, populációs tulajdonságaival kapcsolatos ismeretek részbeni hiányát. A vizsgált terület jellemzése A vizsgálatokat Debrecentől K-re, Nagycserétől mintegy 1 km-re elterülő 38 ha-os keményfa ligeterdőben végeztük. A Hajdúsági Erdőspuszták e régiója növénytanilag és tájföld22