A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Surányi Béla: A szántóföldi növénytermesztés szerkezete Debrecen mezőgazdaságában (1920–1990)

a századfordulón." A termelés aránylag kevés-féle növényre szorítkozván, a forgók (t.i.: a vetésforgó) berendezése is egyoldalú és a földet kimerítő. Az általános jellegét ezeknek a két- és háromnyomásos szemtermelő forgó képezi, ugar hagyása nélkül. Ugar helyett az ún. kanugart tartja a gazda, mely a földnek az aprómag termése után kétszer való megszámásából áll, s ebbe repcétől kezdve minden növény jöhet."

5 A termesztett szántóföldi növények sorába tartozott:'' kukorica, búza, rozs, árpa, zab, repce, mindez egyúttal fontossági sorrend is. Jóval kisebb szerepet játszott a köles, a répa, a lucerna, a zabos bükköny, a dohány és a homokosabb talajokon a burgonya termesztése. Az egykoron elterjedt len és a kender a századfordulón már nem gazdagította a szántóföldi növénykultúrát. A művelési ágak közül szembetűnő a szántó (45,2%) cs a gyep (rét és legelő) — (36,8%) magas aránya, amely lényegesen nem változott az 1930-as évek

7 közepére sem. Debrecen vetésszerkezete a századfordulón: növényfélc vetésterület/kat.hold termésátlag kat. hold./kg őszi búza őszi rozs kétszeres tavaszi búza tavaszi rozs kukorica dohány takarmány répa egyéb takarmány (lucerna,rozsos bükköny tök stb.) cukorrépa 10 791 10 020 2 312 3 081 770 26 670 819 308 2 696 150 549 600 560 840 20 000 A vetésszerkezet a szemestermények túlsúlyát mutatja, hiszen a kukorica és a gabonafélék a szántóföldi művelésre alkalmas terület 80,9%-át foglalták cl. Az ugaron kívül (6 299 kat. hold) egyéb növényfélék termesztése csak a terület 11,5%-án folyt, ami összességében nem érte cl a 10 000 kat. holdat. Ami a gazdálkodás technikai háttéréi illeti, tarka kép tárul föl, mivel az ún. hármas ekétől a fackéig, a Howard boronától a fafogasig, a sorvetőtől a gőzeséplőig minden van." A kétpólusú gazdálkodás egyrészt a hortobágyi legelőre és az erdősövezet 5 Ua.: 695.: Augusztus elején a kukorica közé repcét szórtak. A kukoricát féléreti állapothan vágták le, közel a földhöz, csövei együtt, s kupokha rakva, kh. két utóérés után, elszállítottak, a repce szahadon maradt. Vélemények szerint a kukorica termése kh. 4 métermázsa/kat. hold termésátlag növekedést eredményezett, sőt a kukoricaszár is tápdúsahh maradt. A dohánv közé is vetették ílv módon a repcéi. Lásd: ua.:699. 6 Ua.: 694—695. 7 Mosolygó László: Az alföldi városok földhasznosítási viszonyai az 1895-ös és az 1935-ös általános mezőgazdasági összeírás adatai alapján. In: Alföldi tanulmányok (Békéscsaba, 1978). 171—178. Lásd későhh: Mosolygó (1978).: A szántó-legelő típuson belül annyi változás történt, amely a rét és a legelő egymáshoz viszonyított arányát érinti. 8 DGE (1896): 698—700. 9 Ua.: 694. 220