A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Surányi Béla: A szántóföldi növénytermesztés szerkezete Debrecen mezőgazdaságában (1920–1990)

Si irányi Béla A szántóföldi növénytermesztés szerkezete Debrecen mezőgazdaságában (1920—1990) A hazai helytörténetírásban is — remélhetőleg — hamarosan napvilágot látnak olyan írások, amelyek az 1945—1990 közötti korszakot megkísérlik a 20. század magyar történelmébe beágyazni. Hiszen ellentmondásokban bővelkedő történelmünk látszólag arra ösztönöz bennünket, hogy csak szigorú időhatárokban gondolkodjunk, egy-egy korszakot csak bűne, tévedése, vagy csak kedvező jegyei alapján értékeljünk. Ez különösen akkor veszélyes, ha netalán egy politikai rendszerváltás következik be, s átfogó átértékelés van szülctendőben. Mindenképpen elhamarkodott vélemény fogalmazódik meg, ha a tárgyilagosság elmerül az ideológiák, a politikai nézetek tengerében. Csak látszólag tűnik kedvezőbbnek a helyzet, ha olyan sajátos kérdéskör taglalására teszünk kísérletet mint az agártörténeten belül helyet foglaló termeléstörténet, közelebbről a szántóföldi növénytermesztés, melynek színvonala minősíti egy adott földrajzi egységben a föld-, ezen belül a talajhasználat lailtiiráját, azon agrotechnikai tevékenység láncolatát, melynek révén a gazdálkodás eredményesnek bizonyul. * * * A debreceni gazdálkodás

1 sajátos vonásainak gyökerei a török hódoltság utáni időbe nyúlnak vissza, amikor a város, zömében kereskedő beállítottságú polgársága elindult a paraszttá válás útján, de a változás

2 nagyon lassan ment végbe." A parasztá lett cívisek gazdálkodása az első világháborúig három pilléren nyugodott. A városi ház változatlanul lakóhely és a gazdálkodás központja, a feketeföldi mezőségi tanya a földművelés, az erdei kaszálóbeli szállás pedig a rideg teleltetés színhelye. A három — térben elválasztott üzemhely — szoros gazdasági egységet alkot." — írja Balogh István? Debrecen mezőgazdasága külterjes

4 jellemvonásokat mutat 1 Varga Gyula: Debrecen kézműipara és a mezőgazdaság kapcsolata 1693—1848. (Db, 1983. kand.ért.tézisei) 3—-4. Lásd később: Varga (1983). A szerző elfogadja, sőt értekezésével igazolja Zoltai Lajos véleményét, eszerint Debrecen még a 18. században is főleg "iparos város." 2 Balogh István: A cívisek világa. (Bp, 1973) 199—200.: "A paraszttá lett civisek gazdálkodása a 18. században kialakult rendszerben konzerválódott. Az újkori tőkés gazdálkodás kezdete után, még évtizedek múlva is inkább a nagyarányú pusztai állattartáson, mint a földművelésen nyugodott, . . . ahol lehetett a földjeit csak kaszálónak hagyta, sőt az időszakosan eke alá fogott földet is évekig parlagon tartották." Lásd később: Balogh (1973), s e kérdésben még Vő.: A város és népe. In: A szabadságharc fővárosa Debrecen. (Db., 1948) 9—57. 3 Balogh (1973): 205.O.: Ami a szántóföldi növénykultúrát illeti, jelentős mozzanat az 1870-es években a kukorica, az 1890-es években pedig a lucernatermesztés térhódítása. Ez átformálta az addig honos szilaj állattartást, teret engedve az ún. félintenzív módnak. De elütött Debrecen tanyásgazdálkodása a Duna-Tisza közének kertész-farmjaitól is, ahol intenzív művelés megkövetelte az állandó kintlakást, noha a város környékén lévő erdei kaszálók feltörése, az istállózó tehéntartás, s a hasznot hajtó baromfitartás igényelte az állandó tanyai lakást. Lásd: ua.: 208—9.o. 4 Debreceni Gazdasági Egyesület. In: Gazdasági egyesületek monográfiái. (Bp., 1896). 692—702. Lásd később: DGE (1896). 219