A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Természettudomány - Juhász Lajos–Vas András: Odulakó madárfajok állományának vizsgálata a Hajdúsági Erdőspusztákon egy keményfa ligeterdőben

Juhász Lajos — Vas András Odúlakó madárfajok állományának vizsgálata a Hajdúsági Erdőspusztákon egy keményfa ligeterdőben Magyarország területének alig 18%-át borítja erdő, s ezen erdőségek nagy része többszörösen átalakított, átformált, bolygatott vagy teljes egészében mesterségesen létrehozott. Különösen az Alföld arculatában történt változások alakították át az erdőket, s ezek fa és cserje állományát. A vízrendezések, a nagyüzemi mező- és erdőgazdálkodás területrendezése együttesen, az alföldi erdők csaknem teljes eltűnéséhez, így ősi élőhelyek elvesztéséhez vezettek. Az egykori kflmazonális erdők eltűnése, a "kulturerdők" kialakítása, tájidegen fafajok betelepítése az eredeti flóra és fauna elszegényedését a növény és állattársulások struktúrájának megváltozását eredményezték. Ennek a folyamatnak szomorú következménye az Alföldön, különösen az Észak-Alföld és Nyírség területén az ősi tölgy-kőris-szil ligeterdők eltűnése. A keményfa ligeterdők — különösen koros állományaik — fajgazdag, nagy diverzitású növény- és állattársulatok fenntartói, ezért természetvédelmi szempontból kiemelt fontosságúak. Az utóbbi évekre a tiszai Alföldön, különösen az Észak-Alföldön és a Nyírségben a keményfa ligetek foltjai kisebb-nagyobb összefüggő állományokban maradtak fönn, mint a Nagycserei ligeterdő, a Halápi keményfaligetek, a Guti vagy Fényi erdő. Ezen erdők élővilágának biológiai, természetvédelmi kutatásai rendkívül fontosak, hiszen a potenciális állapotokra emlékeztető élővilág utolsó mentsvárai. A Hajdúsági Erdőspuszták területén 1986 óta programszerű kutatásokat folytatunk, amelyeknek első eredményei közlemények formájában is napvilágot láttak {Juhász és Tóth, 1990, 1992; Vas, 1991). Jelen tanulmányunkban a Nagycserei ligeterdőben az odúlakó madárfajokkal kapcsolatos kutatásaink eredményeit ismertetjük. Irodalmi áttekintés Az erdei madárközösségek, a fajcsoportok és a fajok kutatásának, ökológiai vonatkozásainak jelentős az irodalmi háttere. Külföldi és hazai programok keretében folynak különböző kutatások az egyes erdőtípusok avifaunájának legkülönfélébb vizsgálataival kapcsolatban. Az odúlakó fajok tanulmányozása is igen régóta megkezdődött, hiszen főképpen a madárvédelmi törekvések középpontjában álltak, megtelepítésük viszonylag könnyű, így a mesterséges fészkelőhelyek kialakítása hamar eredményt jelenthet. Herman (1908) a madárvédelmen belül külön is kiemelte az odúlakó fajok hasznát. A fatörzsből készített odúk széleskörű alkalmazását javasolja. Csörgei (1913, 1914) madárvédelmi tanulmányaiban ugyancsak a mesterséges odúk kihelyezésének módját ismertette. Vertse (1955, 1975), Vertse és Tildy (1959) a madárvédelem klasszikus, hagyományos módjaként különböző odútípusokat ismertet, különösen az eternitből készült eltérő röpnyilású odúk használatáról. Schmidt (1982) a hagyományos odúk mellett ritkábban telepíthető fajok számára kialakított mesterséges fészkelőhelyeket és módszerek hasz21