A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Természettudomány - Szabó Sándor: A debreceni Nagyerdő nappali lepkéi a múlt és jelen tükrében

Hajnalpír-lepke (Antocharis cardatnines) Báb alakban telel át, és márciustól látható, igen szép vöröses folttal díszített hímje, és a később megjelenő nem túl díszes nősténye. Egy nemzedékű, hernyója különböző vadnövényeken él. Európa szerte visszaszorulóban lévő faj. Több, főleg iparilag fejlett országban, hol a környezetszennyezés hatványozottabb, annyira megritkult, hogy védetté nyilvánították. A debreceni Nagyerdőn is tapasztalható hasonló tendencia az utóbbi 10 év során egyedszáma rohamosan lecsökkent, ritka faj lett, az egykori tömeges hajnalpír-lepkénk. Levegőszennyeződés növekedés fontos indikátor faja. Útszélesítésekkel járó szegélytársulás elpusztítás, égetések szintén tovább gyérítik egyedszámát. Mustárlepke (Leptidea sinapis) Két nemzedék, báb alakban áttelelő, lassan repülő, igen törékeny faj. Egyedszáma még a hajnalpír lepkénél is jobban leesett, rendkívül megritkult. Élőhelyeit, hol korábban előfordult, fenyővel és akáccal telepítették be. Nagyfokú elgyomosodás teljesen kiszorította élőhelyéről az apróbb termetű pillangósokat, e faj tápnövényét. A lepkének nagy a nedvesség igénye, csoportosan szívogatnak vizes talajon, tócsák mellett. Rezedalepke (Pontia daplidice) Gyors, egyenesvonalú, kitartó röpképességű faj. Három nemzedéke van évente, szinte az egész tenyészidőszakban lehet példányaival találkozni. Hernyója különböző keresztesvirágú vadnövényeken, főleg rezedákon él. Időnként nagyobb távolságra elvándorol. Szárazság és melegkedvelő faj. A Nagyerdőn nyíltabb, kitettebb helyeken, vasúti pályák mentén, parlagos területeken, réteken, tisztásokon rendszeresen előfordul, olykor nagyobb számban. Előszeretettel tartózkodik a lepke a cickafark virágán. Kéneslepke (Colias hyale) Három nemzedékű, igen kitartó és gyorsreptű faj. Nagy távolságokat képes megtenni rövid idő alatt. Aktív viráglátogató. Lucerna és hereföldek közelében található gyakrabban, de bárhol előfordul főleg őszi időszakban. Nagyerdő peremterületein rendszeresen látható faj. Báb alakban telel át. Sáfránylepke (Colias crocea) Igazi vándorlepke, de nem minden évben látható nagy tömegben. Mediterránumból vándorol észak felé, és az ősz beálltával az ott felnőtt nemzedék délre vándorol. A Nagyerdőn 1965, 1974, és az 1990-es évben lehetett nagyobb vándorló csapatokat megfigyelni. Pillangósvirágúakon élő hernyója zöldes színű. Évente 2—3 nemzedéke fejlődik ki. Gyors és kitartó röptű, nagy távolságok megtételére képes. A Nagyerdőn főleg őszi hónapokban szórványosan, de rendszeresen előfordul erdőszéli tisztásokon, nyíltabb réteken. Narancslepke (Colias Myrmidone) Rendkívül veszélyeztetett faj. Természetvédelmi törvény eszmei értékét 50 000,— Ft-ban állapította meg, ritkaságát, sérülékenységét fejezte ki ezáltal. Magyarországon az Őrségben és a Kiskunságban kisebb populációi találhatók. A századforduló előtti években a debreceni Nagyerdőről is vannak adatok előfordulásáról. Az 1930-as években a Nyírségben is megtalálták, a Nagyerdőn jelenleg nem él, de várható megtelepedése. Tenyészőhelyét váltogatja, tipikus erdőssztyepp helyeken él. Európa nagy részéről eltűnt. Erősen visszaszorulóban lévő faj. 15