A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Természettudomány - Lovas Márton: Polgár természeti viszonyai, növény- és állatvilága

A nádasokban fordul elő a szőrös kis csikbogár (Hydroporus planus) és az alföldi paránycsíbor (Bidessus nasutus). A halastavakban szeret élni a szegélyes csikbogár (Dytiscus marginalis) - a halivadékot is pusztítja. Legnagyobb vízi bogarunk az óriáscsíbor (Hydrous piceus) vegyes táplálkozású és nem jó úszó. Lárvája ragadozó. A kifejlett bogár este fényre repül, mint azt a vízparti házak lakói tapasztalhatják. Nagytermetű vízi bogaraink közül nem említettük még a széles merülőbogarat (Cybister laterimarginalis), mely hasonlít a szegélyes csikbogárra, csak ennek a szárnyfedői a peremükön sárga csíkosak. Életmódjuk viszont teljesen azonos. A mocsár széleken, de a Tisza parti uszadék alatt is gyűjthetők a parti holyva (Paederus riparius) és a kis parti holyva (Paederus fuscipes) példányai. Ártéri erőkben lehet gyűjteni a sutabogarat (Hololepta plana). Nádas, sasos réten lehet találni a rétbogarakat (Cyphon variabilis). A Tisza partján a bokorfüzekről karmos vizibogarat (Dryops griseus), míg a parton az iszapbogarakat (Heterocerus fossor) gyűjthetünk. A korhadó ártéri öreg füzeket kedveli a kis szarvasbogár (Dorcus parallelepipedus). A vízparti réten a pitypang virágáról gyűjthetjük a szőrös bundás bogár (Epicometis hirta) nevű cserebogarat. Ugyancsak a korhadó füzeken él a pézsmacincér (Aromia moschata). A sásbogarak közül említsük meg a nyílfűvön élő nyílfűbogarat (Donacia bicolor), más fajaik a nádon, kákán, gyékényen élnek az egyetlen tápnövényhez alkalmazkodás példáiként. A vízpartokon eléggé közönséges a fűz-zsákhordó bogár (Clytra laeviuscula), lárvája ürülékéből csövet készít, s a hangyabolyokban él. Az ormányosbogarak közül a nyárfa levélsodró bogár (Bytiscus populi), a ciripelő 2-4 mm nagyságú békabuzogányormányos (Icaris spargani), vagy a szurokfekete, a szárnyfedőin szürkéssárgánpikkelyes nádormányos (Erirrhinus festucae), a nagyobb 6-8,5 mm nagyságú barna kákaormányos (Notaris scirpi) és a 4-5 mm nagyságú feketésbarna, finoman sárgás foltos sásormányos (Notaris acridulus) az érdekesebb fajok. Mint az eddigiekből is kitűnik a vizek, nádasok, gyékényesek, vízpartok bogárvilága rendkívül gazdag, pedig csak néhány ismert, feltűnőbb fajt említettünk. . A vizek, mocsarak környékén az oda látogató embernek a legtöbb kellemetlenséget a kétszárnyúak rendkívül nagy tömegben ott élő fajai okozzák. A Tisza partján a gyötrő szúnyog (Aedes vexans), az aranyló szúnyog (Aedes caspius). A Hortobágy szikes vizeinél a sziki szúnyog (Aedes dorsalis) és a sárga szúnyog (Aedes flavescens), de a malária szúnyog (Anopheles atroparvus) és a foltos malária szúnyog (Anopheles maculipennis) is előfordul. Hazánkban nincs maláriás megbetegedés, így nálunk ezek a fajok nem tudják a betegséget terjeszteni, de a horgászok, vadászok, természetben járó emberek azért mégis jól teszik, ha minden lehető módszerrel védekeznek (zárt ruha, szúnyogriasztó szerek stb.), bár teljes védelmet biztosító módszert még nem találtak fel. Különös állatok a tegzesek, melyek lárvái a vizek mélyén élnek és csupasz testük védelmére kis tokot építenek. Környékünkön a vizi tegzes (Oecetis ochracea) időnként nagy tömegben fordul elő. A nádasok világában lepkék is igen szép számban élnek. Ilyen fajok a fűzfarontó lepke (Cossus cossus). Szikes mocsaraink jellegzetes, ritka lepkéje a hófehér nádi szövő (Laelia coenosa). Legnagyobb hazai molylepkénk a nádfúró moly (Schoenobius gigantellus). A szikes mocsarak lepkéje a magyar fényilonca (Cledobia moldavica) és a sziki fényilonca (Cledobia bombyealis). 25. Lovas Márton: Coleopterológiai adatok Tiszacsegéről. 1967-1974. A Debreceni Déri Múzeum Évönyve (1975.) 31-35. 56