A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Természettudomány - Lovas Márton: Polgár természeti viszonyai, növény- és állatvilága

Nemesnyárasokban időnként tarrágást okoz a fűzfaszövő tömeges elszaporodásával (Stilpnota Salicis). A bagolylepkék közül a vörös és barna színekben játszó nagy nádibagoly (Archanara sparganii) jellemző nádasainkra. Említsük még meg a gyerekek kedvencét a vízipókot, a csendes, tiszta vizek lakóját, mely különös szokásaival - vízalatti légbuborék ház építésével - igazán kiválthatja csodálatunkat (Argyroneta aquatica). A vízi élőhelyek gerinces állatai A folyók, csatornák, tavak, mocsarak partjára kirándulva legelőször a békák brekegése tűnik fel. Legérdekesebb és legszebb kis békánk a zöld levelibéka (Hyla arborea). Tapadókorongos lábujjaival a növények levelein mászkálva vadászik a szúnyogokra. Babonás, időjárás-jelző szerepe annak tulajdonítható, hogy a jó megfigyelő, természetközeiben élő emberek meglátták, hogy eső közeledtével inkább az alacsony ágakon, a jó idő közeledtével pedig a magasabb ágakon látható. Nem figyelték meg, hogy a repülő szúnyogokat igyekszik követni, s így elmondhatjuk, hogy az időjárás változását nem a levelibéka, hanem a repülő rovarhad jelzi. A felmelegedő, sekélyebb vizekben találhatjuk a vöröshasú unkát (Bombina bombina), míg a mély vízben a tavi béka (Rana ridibunda) és a mocsári béka (Rana arvalis) él, a békacomb miatt tenyésztésbe is vett kecskebékával (Rana esculenta) együtt. A szárazabb, de még elég üde területeken élnek a varangyok, melyeknek mérgező mirigyváladéka és ugyanezeknek a mirigyeknek a látványa a szúnyog és légypusztításai ellenére sem teszi az emberek számára igazán szimpatikussá ezeket a fajokat. A hüllők közül a fürge gyík (Lacerta agilis) és a ritka zöld gyík fordul itt elő (Lacerta viridis). Tájunkon mérges kigyót nem találhatunk. A nádasokban viszont gyakran láthatjuk a vadászó vízisiklót (Natrix natrix). A környezetszennyezés és a mocsárvilág megszűnésével ritkább lett a mocsári teknős (Emys orbicularis), éppen ezért kíméletet érdemlő védett állat. Az itteni vizek valaha halakban igen gazdagok voltak. Ma már ritka és védett az egykori mocsárvilágban tömeges réti csík (Mysgurnus fossilis). Gyakori a kárász (Carassius carassius), a pirosszemű kelé (Scardinius erythrophtalmus) és a veresszárnyú koncér (Rutilus rutilus). Tenyésztik a ponty (Cyprinus carpio) különféle változatait, de ma már ritka a nyurga ponty (Cyprinus carpio hungaricus). Ragadozó, mohó faj a csuka (Esox lucius). Előfordul a sügér (Petca fluviatilis). A szélhajtó küsz (Alburnus alburnus) csapatokban jár. Jó húsa miatt a halászlébe szívesen teszik a törpe harcsát (Amyurus nebulosus), ezt a fenéklakó, Amerikából behurcolt halat. A Tiszában és a mélyebb tavakban él a lesőharcsa (Silurus glanis), legnagyobbra megnövő halfajunk. - 3 méter hosszú és 100 kg-nál nagyobb is lehet. - Gyakori faj a dévérkeszeg (Abramis brama), előfordul még a süllő (Lucioperca lucioperca), a domolykó (Leuciscus cephalus). A halastavak vizeiben egyre inkább elterjed a naphal (Eupomoti aureus), melyet a halivadék pusztítása miatt igyekeznek irtani. Közönséges az ezüstös bálin (Blicca björkna). Vízi-, vízkörnyéki madarak Tájunk madárvilága meglehetősen gazdag és jól kutatott. Számos dolgozat és kis közlemény foglalkozott a témával, ezért itt a gyakori és jól megfigyelhető fajok ismertetését adom. A nagy mocsaras tavak nyílt víztükrén és a lebegő hínárfajok levelein úszó fészket készít a vörösnyakú vöcsök (Podiceps griseigena). Itt él a kis vöcsök (Podiceps ruficollis) és a búbosvöcsök (Podiceps eristatus). Egyes helyeken gyakori a feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricornis). Itt láthatjuk a gyakori fekete szárcsát (Fulica atra), melynek csupán fehér homloka világít. 57