A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Szabó Sándor Géza: Die Gründung des Csokonai-Kreisses und ihre Vorgeschichte

autonómiáról, az emberi alkotóképesség szerepéről s kiszolgáltatták magukat a konzervatív világkép mozdulatlanságának, hisz a "valósághiány" és az ember eszményállító szerepéről való lemondás következtében nem volt mi változást idézzen elő e gondolati konstrukcióban. Mind az ember, mind az eszmények elvesztették autonómiájukat és állandó igazolásra szorultak. Az állandó önigazolás kényszerhelyzete végigkíséri a kör történetét. Függetlenségük állandó bizonygatása és a valódi függetlenség megteremtésére irányuló aktus hiánya, a szabadság értékként való elismerése, de a megvalósítására nem törekvés jól jelzi, hogy a kör "kultúra elsajátító" modellje megcsontosodott, s a megújítására nem is törekednek. Lotman

50 kategóriái alapján a kör kultúraformáló modelljét szokáskövetőnek lehet tekinteni, hisz tevékenységüket nem tudatos szabálykövetés, hanem a viselkedésmód mintaként való követése határozza meg. A problémát nem is a kultúraformálási mód típusa okozza, hanem hogy a fentiek értelmében képtelenek a szokásban megcsontosodott kultúra új szabály segítségével történő önátkódolására, vagyis nem képesek az érvényes, megújuló tehát nem vegetáló továbbéléshez információt felhalmozni. Az érteimbégnek azt a rétegét képviselik, amely beépült az adott hatalmi-politikai struktúrába, de egy másik értékrend tudatában szükségét érezte szabadsága illúziója fenntartásának, s ennek egyik eszköze az irodalom. 4. (A decentralizáció elvének ellentmondásos és a nemzetkarakterológia jegyében történő értelmezése. Nemzeti elv, világkép, irodalomértelmezés. Nemzeti elv, egyéniség, az irodalom önelvűsége. Nemzeti vagy provinciális?) A Csokonai Kör a decentralizáció jegyében

51 alakult meg s ez az elv később is létük szükségességének bizonyítékául szolgált. A decentralizáció elvének értelmezése azonban a korábbiakban bemutatott ellentmondásoktól terhelt világkép jegyében történt. Már az is furcsa, hogy egy önállóságát megteremteni akaró társaság szellemileg szinte teljes mértékben függő helyzetbe kerüljön egy másik társaságtól. Ugyan már Pap Károly elnöksége (1921-től végig) előtt is szoros volt a kapcsolat a két társaság között, aminek fontosságát Berzeviczy Albert és Kéky Lajos hangsúlyoztak is a kör 40 éves évfordulója alkalmából,

52 de programszerűen mégis ő fejtette ki a függést. Adalékok a debreceni Csokonai Kör történetéhez c. írásában szinte teljes mértékben feladja önállóságukat: "E program voltaképp a Kisfaludy Társaság programja, amelyet mi is igyekszünk követni legjobb tudásunk szerint". Ugyanitt e program atyjának Beöthyt tekinti. A Kisfaludy Társaságtól átvettek közül a legfontosabb az a kiegyenlítő szerepben való tetszelgés, mely egyszerre igazolná, hogy a hagyományok folytonosságának letéteményesei ők, s hogy az új megítéléséhez is kellő kompetenciával rendelkeznek. Pályázati rendszerük, szervezeti felépítésük is sokat köszönhet a fővárosi társaságnak. Viszonyukat jól mutatja a következő eset: mikor a kör egyik tagja felveti az Ady-kérdés megtárgyalásának szükségességét, a többség azzal az érvvel utasítja el, hogy még a Kisfaludy Társaság sem tárgyalta meg.

54 Az önállóságára oly büszke Csobán Endre is fontosnak érzi megjegyezni a kérdés tárgyalásakor, hogy Szabolcska és mások véleménye is változott.

55 A kör számára tehát Debrecen önálló irodalmi életének megteremtése inkább csak szervezeti, gazdasági, kiadási kérdés volt, de nem kapcsolódott hozzá a szellemi önállóság problémája. Más szervezetekhez való csatlakozás 49. Géresi Kálmán: Csokonai kora. In: A "Csokonai Kör" évkönyve 1890-1893. évekről. (Debrecen, 1894.) 16. 50. Lotman J.: A "kultúra elsajátítása" mint tipológiai jellemző. Szöveg, modell, típus. (Budapest, 1973.) 51. Géresi Kálmán beszámolója. (44. jegyzet) 4. 52. Asztalos Dezső: i. m. 234-237. 53. Pap Károly: Adalékok a debreceni Csokonai Kör történetéhez. (Budapest. 1942.) 8. 54. Asztalos Dezső: i. m. 250. 55. Csobán Endre: Ady és az elismerés. Irodalmi feljegyzések. DIM. K. X. 87. 1.12.5. 373