A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Néprajz - Varga Gyula: A hajdúbagosi és a konyári dinnye

ebbe helyezték a magot. Bagoson ezt feleslegesnek, sőt céltalannak tartják. Ha a föld kellőképpen elő van készítve, meg van trágyázva, nincs szükség a trágyával bélelt fészkekre. Gondozás, ápolás. Az elvetett mag 4-5 hét múlva kelt ki. Ha nem jól kelt, a hiányzó helyeket még egyszer beültették, mostmár kapával. Ilyenkor már melegebb volt a föld, hamarabb kelt, mint az első ültetés. Ennek ellenére sohase érte utói az első vetést, mindig gyengébb volt annál. De egyes időszakokban jól bevált, mert más időben kötött, mint az első ültetés, s lehet, hogy éppen ennek kedvezett az időjárás. Olyan is volt, hogy ha valahol bokrosával kelt, azok közül egy-egy szálat ügyesen kiemeltek s a hiányzó helyre átültették. Ha elég nedves volt a talaj, ez rendszerint megfokadt s a többivel együtt növekedett. De ha nem maradt meg, még mindig lehetett helyette másikat vetni. A dinnyét a gondos gazda négyszer kapálta. Először 6-7 hetes korában kell a földet fellazítani és a gyomot kiirtani. Ekkor még nem futott, de már "a cifra levele" megvolt. (Mint ismeretes, előbb a kettős "szíklevele" hajt ki, majd kb. 3-4 hétre jelennek meg a "cifra levelek") 3-4 cifra levele volt, amikor először kapálták. Mióta eke után ültettek, a tövek sorban helyezkednek el, így az 1930-as évek óta a sorok közét ekekapával meghúzatták, így csak a tövek közelében volt szükség kézi kapára. Külön dinnyekapa itt a vidéken nem volt, csak a kukoricánál megszokott, nagyméretű szívalakú kapát használták. Az 1930-as évek vége óta vidékünkön is megjelentek a különböző "horoló" kapák, de ezek sohasem tettek szert nagyobb népszerűségre. A második, harmadik kapálás ideje attól függött, hogy milyen volt az időjárás. 2-3 hét alatt a gyomok rendszerint kinőttek. De nemcsak a gyomok miatt kellett kapálni, hanem azért is, mert a kapálással a talaj nedvességtartalmát lehetett megőrizni. Eső után a talaj felső rétege "kicsercpesedett, s az így keletkező hajszálcsöveken át a talaj gyorsan kiszáradt. A kapálás a hajszálcsövecskéket elrombolta, ezáltal a párolgás csökkent. Második kapáláskor még zavartalanul lehetett a sorok közt ekckapával húzatni, de a harmadik kapáláskor már előbb sorba kellett rendezni az indákat, majd a húzatás után visszahelyezni úgy, hogy a földterületet egyenletesen fedjék be. Az indákat még aznap el kell rendezni, mert ezek rendszerint éjszaka nőnek, s másnap reggelre úgy összecsavarodnak, hogy nem lehet szétszedni. A hosszabb indákat ilyenkor "lekötik", azaz egy kapa földet dobnak rá, hogy a szélvihar később össze ne zilálja. A tövek környékét már ekkor csak kézikapával lehet megközelíteni. Ezért mondta az idős bagosi gazda Szántó Gyula, hogy ilyenkor már legjobb az "újkapa", vagyis az ujj kapa. A futó indákat, leveleket nem szabad megsérteni, mert ez gátolja a kötést csökkenti a termést. Ezért a legsűrűbb részekről csak kézzel lehet a gyomot kitépni, s az ujjakkal kell a talajt fellazítani. A negyedik kapáláskor rendszerint már kis dinnyék is lapulnak az indák között. Ilyenkor már csak kisméretű kézikapával, de főként "új kapával" lehet a dinnyék közt dolgozni. De így is nagy óvatossággal, hogy a virágokban és a friss kötésű kis dinnyékben kárt ne tegyenek. Éppen ezért sokan a negyedik kapálást már el is hagyták, még akkor is, ha kissé gyomos volt a dinnyeföld. Hallottunk olyan véleményt is, hogy még jót is tesz a dinnyének, ha a nyári nagy melegben a gyomok kissé árnyékolják. A vérbeli dinnyetermesztők ezt tagadják mondván, a gyom gátolja a dinnyék fejlődését. Különben még a négy kapálás után is nőtt elég gyom, ami elcsúnyította a dinnyeföldet. A kapáláson kivül a görögdinnye nem sok ápolást kívánt. De a dinnyék növekedésétől kezdve állandóan szemmel kellett tartani, s ha rendellenességet tapasztaltak, azt javítani kellett. Ezért már augusztus elejére felépítették a dinnyeföld végére a kunyhót, s ettől kezdve lehetőleg mindig tartózkodott valaki a dinnyék közelében. Lehetőleg minden hajnalban végigjárták a táblát, leszedték az "ajja dinnyét", azokat, amelyek meghasadtak, vagy rendellenesen nőttek. Ha ezeket idejében leszedték, akkor még biztosan kötött helyettük másik, ha nem, akkor az az inda meddő maradt. Gondoskodtak arról is, hogy a dinnyék szépen, egyenletesen fejlődjenek. Ezért mikor már kb. kétökölnyi nagyságúak voltak, felállongatták a virágos végire, mert rendszerint az alja hasadt ki. Hogy jobban megálljon, kézzel a földben egy kis lyukat csináltak neki, abba tették bele. így nem hasadt ki. Majd mikor már nagyocska lett a dinnye, úgy 182