A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Néprajz - Varga Gyula: A hajdúbagosi és a konyári dinnye

Téli trágyázásra legalkalmasabbnak az érett ló-, szarvasmarhatrágyát tartották. Kimondottan káros a baromfitrágya, mert az a dinnyét kiégeti. Kedvelték a juhhodályokban felhalmozódott trágyát is, de ezt csak tavasszal lehetett kihordani, így dinnye alá nem nagyon jöhetett számításba. Az 1940-es években mindkét faluban kezdett terjedni a tarlóhántás és az őszi mély szántás. Ennek úttörői a gazdasági tanfolyamokat végzett gazdák lettek. Ez a módszer a kukorica esetében teljes sikerrel járt,

38 a dinnyét illetően azonban még legtöbben ragaszkodtak a hagyományokhoz.

39 Eszerint a megtrágyázott tarlót tavasszal, közvetlenül a vetés előtt - lehetőleg a vetés napján - kell megszántani. Vetés. Bagoson úgy tudják, hogy a dinnyét "a 101-ik napon kell vetni". Tehát április 11-én van a dinnyevetés napja. A dinnye vetése itt eltér a hevesiektől. Itt a dinnyét közvetlenül magról szaporították, nem ismerték a palántázást, gyeptéglázást. Az 1960-as években azonban vidékünkön is megjelentek a csányi dennyések, mint az ország más vidékein,

41 s attól kezdve itt is sokan melegágyban keltetik a magot, s gyeptéglákban ültetik ki a földre. Ezt a módszert először mindkét faluban a TSZ-ek alkalmazták, majd lassan a magán termelők is átvették. A hagyományos módszer azonban az volt, hogy a magot a frissen szántott földbe vetették. Tudják, hogy a dinnyemag csak a nedves földben csírázik jól, ezért közvetlenül az eke után haladva, az ormóba vetették úgy, hogy a vető ember kötőjében, vagy kis zacskóban tartotta a dinnyemagot, s haladt az eke után. Két nagy, vagy három kis lépésenként sarokkal nyomott egy kis lyukat, ebbe kézzel beleperget 3-4 magot, majd "rúg rá egy kis földet", s tovább lépett. Minden ötödik ormóba vetettek. Ezt a munkát nagyobbacska gyerek is elvégezhette, csak ezt arra biztatták, hogy jó nagyot lépjen. így kb. 180-200 cm-re kerültek egymáshoz a tövek. Régebben sűrűbben vetettek, de éppen a hevesiektől tanulták meg, hogy jobb, ha tágasabban vannak a tövek. A hevesiek azt mondták, hogy két méterre kell ültetni a töveket, mert "a dinnye szereti, ha kifutja magát", így jobban fejlődik és könnyebb is kezelni. Inkább, hogy a földet jobban kihasználják, a sorok közé köztesnövényeket vetettek. Leginkább kukoricát ültettek; egy-egy sort, amit később, amikor a dinnye már befutotta a földet kivágták, és a jószággal megetették. Olyan is volt, aki krumplit rakott, de ezt nem tudta felásni, mire a dinnye szétfutott. Később meg a krumpli sínylette meg. A vetés együtt haladt a szántással. Egy nap alatt csak annyit szántottak, amit be is vetettek, hogy a mag mindig a frissen szántott földbe kerüljön. Voltak, akik ragaszkodtak a régebbi hagyományokhoz, s nem az ötödik, hanem minden negyedik sorba vetettek, s ezen belül is egyegy jó lépés távolságra ültették a magot. Egyesek, főleg Konyáron emlékeznek még arra a módszerre is, melyet a környező falukban ma is alkalmaznak. Itt a földet előbb megszántják, elboronálják, majd kb. két-két lépés távolságra kapával vágnak fészket, s abba pergetik a magot. Ilyenkor a kapás össze-vissza minden rend nélkül, de egymástól lehetőleg egyforma távolságra vágta ki a fészkeket. A sűrűn ültetett dinnye hamar befutotta a földet, s utánna nehéz volt kapálni, így hamar felverte a gaz. így kevesebb volt a termés, mintha ritkán ültették volna. Az ilyen "össze-vissza" vetett dinnyének az is hátránya volt, hogy nem lehetett ekekapával meghúzatni, hanem végig kiskapával kellett kapálni. Főként Konyáron beszéltek arról is, hogy ültetéskor a kapával vágott fészek aljára kevés trágyát helyeztek, ezt kevés földdel betakarva, 38. Konyáron különösen Kanta Gyula kb. 40 holdas mintagazdasága jelentette a példát, Hajdúbagoson pedig a többször idézett Szántó Gyula mezőgazdasági szakiskolát végzett fia terjesztette az új tanokat. 39. A tarlóhántás ellen leghangosabban a méhészek tiltakoztak, mivel a búzatarlón augusztusban kivirágzó tarlóvirág ("tisztesfű") a legjobb mézelő növény. 40. BOROSS, 1957.264-270 41. ZENTAI, 1964. 193-204 181