A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Néprajz - Varga Gyula: A hajdúbagosi és a konyári dinnye

A "hajdú" ősökre büszke bagosiak és konyáriak volt birtokrészeiket mind megtarthatták, így e falukon belül nem maradt nagybirtok.

31 Ebben az időben a határt mindkét faluban a "kettes nyomás" rendszere szerint művelték. Itt is fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy a megszokott kifejezés, mely szerint "földjük két calcaturára vagyon osztva", mindenütt csupán a határ egy, rendszerint kisebb részére vonatkozik. Azokra a többnyire összefüggő dűlőkre, ahol a kenyérgabonát, esetleg más szemes terményeket megtermelték. A határ többi, rendszerint nagyobb része kivülesett a "calcaturák"on. Itt foglaltak helyet a kaszálók, rétek, legelők, erdők, nádasok, kisebb szigetek, zugok, tavak, azonkívül a kertek, s a különböző osztások, mint a kenderföldek, dinnyeföldek is. Bagoson és Konyáron minden bizonnyal fordulón kívül termelték a dohányt is.

32 Konyáron a földek megváltása már a XVII. század végén megkezdődött,

33 de véglegesen itt is csak az 1865-ben létrejött elkülönözési egyezség következményeként rendeződött a határ. Még ebben az évben pénzen megváltották az úgynevezett "konyári tagot", mely eredetileg földesúri tulajdon maradt volna. Azután hármas fordulóba, szedték a határt, kialakult a "hármas nyomás".

34 A dinnyeföld osztások ugyan még megmaradtak, de ezentúl már a nyomásban is termeltek dinnyét. Ilyenkor a dinnye helye a kapások (kukorica, burgonya) között volt. A szomszédok arra törekedtek, hogy lehetőleg egymás mellé kerüljön a dinnyéjük, mert így közösen oldhatták meg a dinnye őrzését: két-három szomszéd együttesen fogadhatott dinnyecsőszt. Ha a forduló elég távol esett a falutól, a kertbe, a szőlő végébe is ültettek néhány tő dinnyét, hogy legyen közeliben is, ha rá kívánkoztak. A XIX. század utolsó negyedében a dinnyeföld osztások megszűntek, mivel a volt közös földeket itt is szét parcellázták. Ezután a dinnye kiszorult a fordulókba és a zárt kertekbe. Ez a rend a tagosításig tartott. Konyáron 1912-ben Bagoson, 1929-ben volt tagosítás. Ezután mindenki a saját tagján termelhetett dinnyét. Szerencsére mindkét faluban a határ minden részében megtermett a dinnye, így továbbra se lett akadálya a dinnyetermclésnek. Legtöbben ezután is a kukoricatábla végébe vetették a dinnyét, de ha volt a tagon egy olyan rész, amely különösen kedvezett a dinnyének, akkor éveken át mindig oda vetettek. Arra mindig ügyelni kellett, hogy a dinnye parcella ne szoruljon be a magasra növő kukorica közé, mert a dinnye szerette a "szabad levegőt", vagyis az olyan helyet, ahol a levegő szabad áramlását nem akadályozza semmi. A tagosítás után azonban sokan felhagytak a dinnyetermeléssel, legfeljebb a kertbe ültettek néhány tövet, hogy legyen a családnak. A tagosított határokon a dinnye őrzéséről minden család maga gondoskodott. Itt nagyon hamar kezdtek épülni a tanyák, s kialakult az a szokás, hogy nyárára az egész család kiköltözött a tanyára, így szemmel tudták tartani a dinnyét is. Különben a tagosított határokon kevesebb volt a lopás, mivel mindenki ismerte a közeli s távoli szomszédokat, így feltűnt, ha idegen járt a környéken. Ennek ellenére megmaradt az a szokás, hogy a dinnye parcellák végébe kunyhót építettek. A kunyhó 2-3 méter hosszú, suháng fából, nádból készült építmény. Két végén 2-2,5 méter magas ágas fákat ástak le. Ezen végig fektettek egy szelemenfát, s két oldalról ehhez támasztották a kunyhó vázát képező fákat. Ezeket két-három helyen körül korcolták, s végül szalmával, náddal borították be, hogy be ne ázzon. Elől ócska deszkából vagy nádból ajtót csináltak rá, amit lakattal le lehetett zárni. Kívülről körülárkolták, hogy az esővíz 31. OSVÁTH, 1875. 390. A "hajdú szabadság" nem terjedhetett ki az egész falura, hanem együtt élt itt is a volt jobbágyok és a hajdú nemesek közössége. Még 1738-ban is Konyári Tamás öt darab földje "a két fél tanács" engedelmével jutott Pünkösti János kezére. V.640/a 1. Konyár közs. prot. 1838. jún. 18. Tehát itt is, mint ebben az időben Berettyóújfaluban és más helyeken egymás mellett működött a "nemesi" és a "jobbágy" fél tanács. RÁCZ, 1981. 208; HŐGYE, 1975. 34; MOLNÁR (kézirat) 112. 32. BÉL, 1978.68 33. Egyes jobbágyok már a törökök kiűzése után megváltották magukat az örökös jobbágyság alól. így a konyári Révész János és István már 1687-ben 100 ezüst tallért, egy 50 forintot érő paripát, 2 pár csizmát, 5 kalpagot és egy karmazsin bőrt adott saját megváltásáért. V.640/a 1. Konyár közs. prot. 1737. máj. 25. 34. MOLNÁR, idézett kézirat, 112 178