A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Néprajz - Varga Gyula: A hajdúbagosi és a konyári dinnye

A dinnyeföldek, együtt a kenderföldekkel valahol a faluk közelében lehettek, hiszen pl. Konyáron amikor 1770-ben egy vasárnap reggel Szilágyi György társával "a Dinnyébe volt", a "házak felől a kenderek szélin egy üsző tehén nagy rívással" ment feléjük, melyet azután a tanú "behajtotta az ökrök közé, mellyek ott voltának."

22 Maga a dinnyeföld osztás minden bizonnyal a földközösségi rendszer megszokott hagyományai szerint, kora tavasszal történt. Pl. 1766-ban egy "a konyári dinnye föld osztáskor" történt rágalmazási perben április 13-án már ítéletet is hirdet a helybeli bíróság.

23 A földosztás tehát ennél legalább egy-két hónappal korábban történhetett. Sajnos, hajdúbagosról nem maradtak fenn a XVIII. századi jegyzőkönyvek, de a Mária Terézia-féle úrbérrendezés kilenc kérdőpontjára adott válaszban megemlítik, hogy a "nagyobb részben gyümölcsös, némely részben szőllővel rakott" kertekben "egyéb kerti vetemények", minden bizonnyal dinnye is díszlett.

24 A falu krónikása, Ilőgye István is tud róla, hogy már ebben az időben "Híres volt a bagosi dinnye, amit Debrecen és Várad piacán nagyon kerestek"." Az viszont különös, hogy a XIX. század első felének statisztikai írói nem tudnak sem a bagosi, sem a konyán dinnyéről. Fényes Elek pl. mindkét faluról leírja, hogy a határuk nagyobbrészt "fekete homok", ami igen termékeny. Tud a szikekről, a sós tavakról (a konyári "szikes fördő" szerinte "a köszvényt gyógyítja"). Sok kendert is termesztenek ezen a tájon, s a hajdú bagosi asszonyok ebből eladásra bornyomó zsákokat szőnek. De a dinnyéről nem szól!

26 Nem tud az itteni dinnyetermesztésről a XIX. század második felének két lokálpatrióta krónikása, K. Nagy Sándor és Osváth Pál sem." Az elhallgatásnak nyilván az lehet a fő oka, hogy a dinnye - éppen úgy, mint a baromfi nem szerepel a korabeli statisztikákban, hiszen nem kellett utánna adót fizetni, ugyanakkor elég közönséges növény is volt ahhoz, hogy a figyelmet magára irányítsa. A dinnye szakaszosan érő gyümölcs, de az éretteket néhány napon belül el kell fogyasztani, mert élvezhetetlenné válik, így nehéz számbavenni a termést, mert szinte folyamatosan szedik és fogyasztják, a felesleget pedig egy-két napon belül igyekeznek eladni, ha ez nem sikerült, állatokkal etették fel. Tehát sohasem halmozódhatott fel nagy tömegben értékelhető készlet. Bár a piacozó, szekerező dinnyeárulók olykor szemükbe ötlöttek korabeli újságíróknak, tudósítóknak. így 1863ban a Pesti Hírnök című újság ad hírt a bagosi dinnyésekről, akik a váradi, debreceni vásárokon árulnak.

28 Mégis lehet igaza Galiacz Jánosnak, aki szerint a kertészkedés, így a nagybani dinnyetermesztés is csak a vízszabályozások befejezése után, vagyis a XIX. század utolsó negyedében vált egyes faluk nagyon fontos jövedelemkiegészítő forrásává." Erre az időszakra esik az Esterháziak derecskéi uradalmának a felbomlása, ennek nyomán az önálló parasztbirtokok rendszerének kialakulása. Az uradalomhoz tartozó községek az 1860-as években kötötték meg az "örökös egyezségeket", tehát ekkor különültek el véglegesen a paraszti, a községi és az uradalmi földek. Utóbbiak az 1860-as évek végétől általában új birtokosok, bérlők kezére jutottak.

30 22. V.640/a 2. Inq. et sent. prot. 1766. ápr. 13 23. U.ott, 1770. okt. 31 24. V.640/a 4. Urbárium Konyár, 1771.; V.630/a 1. Urbárium Hajdrtbagos, 1772 25. HŐGYE, 1975.33 26. FÉNYES, 1839. IV. 102; U. Ő, 1851.

1. 68. II. 246 27. K. NAGY, I—III. 1884-1888; OSVÁTH. 1875.389,449 28. Pesti Hirnök. 1863. jún. 24. Idézi: HŐGYE. 1975.35 29. GALLACZ, I. 1896. 545 30. VARGA (kézirat, 1990); SZENDRF.Y. 1968. 168-169 177