A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Néprajz - Varga Gyula: A hajdúbagosi és a konyári dinnye

Varga Gyula A hajdúbagosi és a konyári dinnye A dinnye a Kárpát-medence sík vidékein mindenütt megterem. Egyes vélemények szerint a turkesztáni eredetű dinnyét a magyarok hozták be Európába.

1 Mivel azonban a dinnye nem volt dézsmaköteles növény, a különböző történetstatisztikai forrásokban csak ritkán szerepel. így termesztéséről csak szórvány feljegyzésekből tájékozódhatunk.

2 A középkor végén termesztését már széles körben ismerhették, hiszen a "dinnyevetéskor" kifejezést a XVI. században már sok helyen dátumként használták.

3 A XVII. században a dinnye népszerűsítésében Takács Sándor szerint talán a törökök is közreműködtek többek közt azzal, hogy a Balkánról, vagy Anatóliából újabb dinnyefajtákat is behoztak az országba.

4 Nem véletlen, hogy a XVI-XVII. században kivirágzó főúri kerteknek is becses gyümölcse lett a dinnye.

5 XVII. századi urbáriumok rendszeresen jegyeztek fel a földesúri majorságokban kerteket, melyekben sok egyéb kerti növény mellett dinnyét is termeltek. Talán a híres Lippaiféle "posonyi kert" hatására pl. 1646-ban a pozsonyi Pálffy uradalom Nagyfedimes nevű birtokán már külön "dinnyés kertet" is számon tartottak.

6 XVIII. századi falusi, mezővárosi jegyzőkönyvek feljegyzései megerősítik gróf ITofmanseg megfigyeléseit, miszerint nemcsak az urak, de a magyar parasztok étkezésében is igen fontos szerepet töltött be a dinnye.

7 Bár a dinnye termesztése széltében elterjedt, bizonyos, hogy már a XVIII. században számontartották a jobb dinnyetermő tájakat. Ennek elsősorban az volt az alapja, hogy bizonyos talaj-, és éghajlati viszonyok között jobb minőségű dinnye termett. így bizonyos tájkultúrák alakultak ki. Ezek között Bél Mátyás már a XVIII. század első negyedében megemlíti a szabolcsi dinnyekultúrát,

9 ami talán azonos lehet az általunk kutatott vidékkel. Mintegy 100 évvel később Magda Pál szerint a Sárréten terem jó dinnye.

10 Hajdúbagos és Konyár a nyíri homokvidék és a sárréti feketeföldek között fekszik, ahol a dinnye számára legkedvezőbb, húmusz1. BÁSZEL, 1924. 23 2. BOROSS, 1957.257 3. TAKÁCS, 1915, II. 216; III. 393.; A XVIII. század első felében Kismarjában a "dinnyekapálás idejét", Konyáron "a dinnyeföld osztás" napját használták dátumként. VARGA, 1960. 61, tovább HBMLt.V. 640/a. 1. Inquisitiorum et sententiarum protocollum. Konyár. 1766. ápr.l 3. 4. TAKÁCS, 1915. III. 389 5. BOROSS, 1957. 258; RAPAICS, 1940 6. MAKSAI, 1959.238 7. HOFMANSEG, 1887. 84 8. A kibontakozó dinnyészeti szakirodalmat SZABÓ, 1790 nyitja meg, melyet a reformkortól egész sor népszerű könyv követ. Fontosabbak: KATONA, 1840; SZONTÁGH, 1843; U.Ő,1847; U. Ő, 1850; U.Ő, 1851; Az 1850-es évektől legbuzgóbb írók: HOITSKA Miksa, VÁRADI Antal, FÖLDVÁRY Kálmán, aki 1863-ban már monográfiát írt a dinnyéről. FÖI.DVÁRY, 1863; Az 1850-es évektől népszerűek lesznek a "dinnyeünnepek", "dinnyeversenyek". LUKÁCSI, 1858; FÖLDVÁRY, 1860. 9. BOROSS, 1957.257 10. MAGDA, 1819.456 175