A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Történelem - Nagybákay Antal Zelmos: Részletek a debreceni „Vasudvar” történetéből

társelnökével kutatásai eredményének megbeszélésére, és mutatta be nekik legelőször minden új dolgozatát. Ő volt az, aki ráterelte Nagybákay (Rickl) Antal figyelmét Debrecen kereske­delmi múltjának fontosságára, minek eredménye számos kereskedelem történeti munka meg­születése lett Nagybákay (Rickl) Antal tollából, melyek az önálló kiadványokon kívül főleg a Debreceni Képes Kalendáriom, Debreceni Szemle, Magyar Vaskereskedő és egyéb időszaki sajtótermékben jelentek meg. 31 A ház alatt pince is húzódik, amelyet a Sesztina vasüzlet raktárnak használt köszörűkő, majd fayence (WC csésze, mosdókagyló stb.) áru raktározására. Egyébként itt próbálták ki ré­gebben a pisztolyokat is mindaddig, amíg egy vevő öngyilkosságot nem követett el a kipróbálás ürügyén. A Sesztina cég ezután beszüntette a fegyverárusítást. A pincével kapcsolatban az üz­leti alkalmazottak körében, akik általában izmos, markos emberek voltak, minthogy az 50-70 kg súlyú vaskötegek mozgatása erős fizikumú férfi dolgozók által volt csak lehetséges, egy ak­koriban jól bevált szokás alakult ki. Tudniillik, ha elcsíptek egy férfinemen levő üzleti tolvajt, aki fizetség nélkül óhajtotta az árut elvinni, nagyobb érték fennforgása esetén az illető választ­hatott a rendőrkézre adás, vagy egy izmos vasas dolgozó által a pincében kiszolgáltatandó ha­talmas pofon között. A választás a hagyomány szerint minden esetben a pincei pofonra esett. 32 Egyébként az üzlet dolgozói kivétel nélkül mind kiváló szakemberek voltak, akik szerették szakmájukat és munkahelyüket. Nagyon sokan lettek közülük önálló kereskedők, és nagyon sokan voltak, akik 15-20, sőt 30-40 évig is a Sesztina cég alkalmazásában maradtak és onnan mentek "nyugdíjba" minden esetben végkielégítéssel. Az üzletben a főnökök és alkalmazottak között a viszony mindig a legszívélyesebb volt és már a múlt században kialakult a mai törzs­gárdarendszernek megfelelő külön anyagi juttatást bizotsító rendszer. A női alkalmazottak ré­szére Sesztina Jenő cégfőnök kora tavasztól késő őszig minden áldott reggel egy szál virággal kedveskedett nagyerdei körúti villája kertjéből, egyénenkint. A harmincas évektől kezdve pe­dig már minden alkalmazott 14 havi, kb. 1938-tól kezdve pedig mindenki 16 havi fizetésben részesült a törzsgárdajutalmaktól függetlenül: leltárpénz, tavaszi segély, nyári üdülési segély és őszi bevásárlási segély címén. A nagy szaktudással és gyakorlattal bíró alkalmazottak közül igen sokan kerültek az újonnan alakult Kiskereskedelmi Vállalatok központjaiba Debrecen­ben, Miskolcon, Budapesten komolyabb pozíciókba, ill.boltvezetői beosztásba. 33 A debreceni "Vasudvar" szépen megújult külsővel és belsővel látja el mai feladatát: az emeleten békés otthont nyújt a Tanács által kijelölt dolgozó családoknak, a földszinten pedig az áruelosztás nehéz munkája folyik a Hajdú-Bihar megyei Vegyesiparcikk Kiskereskedelmi Vállalat vas- és műszaki áruházában. 31. Lásd 26. jegyzet. 32. Cikkíró visszaemlékezése néhai Édesatyja elbeszélésére. 33. Schmidt Gyula (1903-1986) avasüzlet egyik legkiválóbb szakemberének, 1931-1973 között aktív dolgozójának, valamint cikkíró visszaemlékezése. 173

Next

/
Thumbnails
Contents