A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Történelem - Nagybákay Antal Zelmos: Részletek a debreceni „Vasudvar” történetéből

helyiségben az üzlet egyik kibombázott dolgozója Fábián Imre és felesége kapott ideiglenesen lakást. Ami magát a vasüzletet illeti, annak részletes története nem lehet e cikk tárgya.

27 Mindenesetre annyit meg kell jegyezni róla, hogy már a múlt század 60-as éveitől kezdve Tiszántúl legnagyobb és legforgalmasabb vasáruszaküzlete volt. Profiljába tartozott a vas, acél és fémáruk teljes választéka. Már 1888. áprilisi árjegyzéke 24 csaknem A/4 nagyságú oldalon sorolja fel a különböző vasárukat, sőt fa- és kefeárut is.

28 Hosszabb ideig kisebb mezőgazdasági gépekkel is foglalkozott az üzlet, sőt vadászfegyverek és pisztoly árusításával is. Az I. világháború után ezeket elhagyva a műszaki (víz- gáz- gőzszerelési) cikkeket vezette be a hagyományos vas- és edényárukon kívül. Ezeken túlmenően komoly forgalmazója volt a Debreceni Vas- és Rézbútorgyár termékeinek is. Minthogy az üzlet kezdettől fogva kicsinybeni és nagybani árusítást is végzett, a "Vasudvaron" állandó szekér-, majd a 30-as évektől kezdve teherautó forgalom volt a Simonffy utcai kapu felől. Itt érkezett be az áru nagy része is különböző szállítmányozó cégek (Müller H.Fia, Hechtman, Rosenfeld, Vasadi dr. stb.) közbejöttével, de hosszabb-rövidebb ideig saját "stráfszekérrel is. De innen vitték az árut a vidéki kiskereskedők részére a kisfuvarosok is, mint pl. a hajdúnánási Frőhlinger Mihály és sokan mások. Kézi targoncások is meg-megjelentek az udvaron, mint az öreg Mike bácsi, aki igen szeretett káromkodni. Egyszer azonban éppen a nyitott irodaablak alatt tette ezt valamilyen okból, mire Sesztina Jenő cégfőnök, aki nem tűrte a káromkodást, csak kinyúlt az ablakon és egy hatalmas pofonnal honorálta az öreg Mike megnyilatkozását. Az öreg úgy meghökkent a nem várt pofontól, hogy hirtelenében még meg is köszönte. De idejárt a debreceniek által "Jóska nem Jóska!" néven ismert kis kézikocsis hordár is, aki mindig irgalmatlan dühbe jött, ha valaki őt Jóskának hívta, és visszakiabált, hogy nem Jóska!. Emiatt aztán Debrecen valamennyi tanulógyereke rákapott és a végletekig csúfolta, de szedte is a lábát, ha "Jóska nem Jóska" utánuk vetette magát. Sesztina Lajos a ház udvarán egy helyiséget hosszú ideig ingyen (amíg meg nem épült az első zsinagóga) állandó imádkozóhelyül ajánlott fel és biztosított a vidékről bejáró hithű zsidó kiskereskedők részére. Ez a cselekedete a felekezeti béke előmozdításán kívül jó befektetésnek is bizonyult, mivel a vidéki kiskereskedelmet már akkor csaknem 70-80%-ban uraló zsidó kiskereskedők az imádkozó helyiségen kívül nyilván nem kerülték el a vasudvar üzlethelyiségét és raktárait sem, hanem hűséges vevői lettek a Sesztina vasüzletnck.

29 Hasonló eredményre vezetett fiának Sesztina Jenőnek máramarosszigeti tartózkodása és kiszállásai alatti az a tevékenysége, hogy megtanulta az ún. jiddis nyelvet, amivel különösen a galíciai eredetű zsidó kiskereskedők körében szerzett népszerűséget és kiterjedt vevőkört. Itt kell megemlékeznünk még arról is, hogy Budapest után Debrecen volt a második magyar város, ahol 1888 nyarán megkezdte működését a telefonhálózat. Sesztina Ixijos felismerve ennek hatalmas jelentőségét a gazdasági életben a legelsők közt jelentkezett telefonelőfizetőnek: sorrend szerint a hatodik volt, minek megfelelően a 6. számú hívószámot is kapta.

30 Az üzlet legutolsó átépítésekor lekapcsolt ún. "kis irodájában" ült össze szinte hetente Zoltai Lajos, Debrecen történetének kiváló tudósa Sesztina-Nagybákay Jenővel, Déri Frigyes barátjával, a Múzeumbarátok Körének elnökével és Nagybákay (Rickl) Antallal a Kör későbbi 27. Az üzlet történetét megírta Nagybákay (Rickl) Antal Lajos már többször idézett kéziratos munkájában. 28. Árjegyzék Sesztina Lajos vaskereskedéséből Debrecenben 1888. April. (Debrecen 1888.) Nyom. Kutasi Imre könyvnyomdájában. Cikkíró birtokában. 29. Cikkíró visszaemlékezése néhai Édesatyja elbeszéléseire, valamint Herman Dezső debreceni izr. volt bádogosmester visszaemlékezése. 30. A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara jelentése 1890. 130. 172