A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Történelem - Kahler Frigyes. Tizenkét újkori pénzlelet Debrecenből

Végül még néhány összevetésre alkalmas adat, amellyel megkíséreljük érzékeltetni a valós egykori értékviszonyokat: Egy ökör harmincad vámja 1 1/2 Ft: egy kazal széna 100 Ft.

7 Egy a városi jövedelmet csorbító bormérési szabályok elleni vétség - pl. bort hoz be a városba kisebb tételben - bírsága 12 Ft.

8 Ha a város esküdtbíráinak éves adóját vesszük összehasonlítási alapul, (1662 és 1683 között) úgy a legtöbb adót fiezető Munkácsi István 225-300 Ft-ot tesz a város kasszájába.

9 Arra a kérdésre, hogy a leletek - közülük a legértékesebb - Piac úti - is 7-8 vágómarhát érő- milyen jelentőségűek lehettek az egykorú debreceni pénzforgalmában nyugdtan mondhatjuk, hogy elhanyagolhatók. Hiszen a 12 lelet együttes értéke is 21-24 marha valóban csekélység, amikor a váci révnél 1563 júliusától 1564 márciusáig 30.248 marhát hajtottak a debreceniek Bécs felé.

10 Mit mondanak tehát az utókornak a leletek? A választ keresve szólnunk kell a XVI-XVIII. századi Debrecenről, a város nagyságáról, gazdaságáról, 1 nem utolsó sorban elhelyezkedéséről, a császár, a szultán és az erdélyi fejedelmek birtokának peremén. A népességi viszonyokat tekintve

11 a város a XVI-X

VII.század fordulóján 12.000-13.000 lakost számlál. A XVII. század nagy pestis járványt átvészelve (1679/81-es pestisnek 7800 áldozata volt) a lakosság a XVIII. század elején 19000-23000 lelket számlál, s ezzel az ország legnagyobb népességű városa. Az 1739/40 évi pestis 9000 halottjának eltemetése után a város dinamikusan fejlődik és 1849-re elérte az 50.000 főt. Ekkor azonban Pest már megelőzte a maga 64.374 lakosával. A leletek keletkezése és elrejtése idején Debrecen azonban nem csak Magyarország legnagyobb városa, hanem ipara és kereskedelme is vezető helyet foglalt el a három részre hullott hazában. Bársony István kitűnő dolgozatában 1693-ig - a Debrecent szabad királyi várossá nyilvánító oklevélig - hatalmas forrásanyag alapján munkálta ki és mutatta be a város gazdaságát.

12 Bizonyította Debrecen belső szükséglet alakította piacai jelentőségét. A falaktól nem védett város földrajzi helyzete - itt találkozik a Várad-Kassa útvonallal a Nyúrbátorba vezető út, valamint a Szalacsot a poroszlói révvel, ezen át Egerrel összekötő út, s a Visegrád, Fehérvár, Buda elől Keletre az Erdélybe vezető útvonal is itt halad át - különös előnyöket és veszedelmeket hord magában. így Debreden kereskedelme a szűkebb (60-70 km)-es körzeten túl nem ezek a távolabb eső településekre (Arad, Békés, Diósgyőr, Eger, Győr, Gyula, Kecskemét, Mohács, Miskolc, Tokaj, Temesvár, stb.) hat ki, hanem a legjelentősebb hazai és külföldi kereskedelmi központokra is. így Augsburg, Bártfa, Beszterce, Boroszló, Eperjes, Isztambul, Kassa, Kapozsvár, Krakkó, Lemberg, Lőre, München, Nagyszombat, Nándorfehérvár, Nürnbert, Pest, Pozsony, Szeben, Várad, Velence.

13 A kereskedelem irányát tekintve az északnyugati-északi irány a meghatározó. A Felvidéken át Lengyelországba, majd a nyugati irányú árú forgalom az alapvető. 7. DT. 1.363; 403, 8. DT. 1.395. 9. DT. 2. 190. 10. DT 1.362. 11. Vö: Kováts Zoltán: A népesedési viszonyok. DT. 2.15-48. 12. Bársony István: A város kereskedelme 1693-ig DT. 1.348-407 13. Uo. 361. 156