A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Természettudomány - Bartha Dénes: A Nyírség növényvilágának kutatói. A flóra és vegetációkutatás története 1945-ig

homokpuszták, mocsarak és lápok formációjáról adott leírást (4-6). Bernátsky vizsgálatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a Nyírség s vele együtt az Alföld is az emberi kultúra következtében lett fában szegény, egykor hatalmas erdőségek borították e területeket is. Ez fontos és helytálló megállapítás az évtizedekig tartó alföldi sztyepp-probléma kérdéskörében. E probléma foglalkoztatta Tuzson Jánosi (1870-1943), a műegyetem növénytanprofesszorát is, ki a kérdés tisztázására 1912-ben az Akadémia támogatásával a délorosz puszták növényvilágát is tanulmányozta. Összehasonlító vizsgálatához 1913. június 2-28-ig a Dél-Dunától indulva a Nyírségig utazta be az Alföldet Kiss József egyetemi hallgató és intézete szolgája kíséretében. Nyírbátor környékén tett megfigyelései alapján a homokpuszták, homokpusztai lápok és homoki erdők formációit jellemzi, s ezekhez elsőként fajlistát is csatol (109-112). Vizsgálódásai nyomán a Nyírséget külön flóratájékba sorozta. Tény, hogy Tuzson növényföldrajzi kategóriái elavultak és elnagyoltak voltak, itteni kutatásának azonban legfőbb érdeme, hogy felfedezi és részletes leírást ad hazánk botanikailag egyik legérdekesebb területéről, a bátorligeti lápról. E felfedezés idevonzza a kutatókat, Tuzson után közvetlenül, 1914. július 9-én Dégen Árpád(1866-1934), a Vetőmagvizsgáló Állomás alapítója és vezetője, valamint munkatársa, Lengyel Géza botanizált itt. Enumerációkban gazdag tanulmányuk (53) fontos kiegészítője Tuzsonénak. Bernátsky, Tuzson ugyan igyekezett képet adni a Nyírség növénytársulásairól, elnagyolt és a kor követelményeinek nem megfelelő leírásaik miatt azonban Rapaics Raymundat (18851954) kell e tájék első igazi növénytársulástan-kutatójának tekintenünk. Rapaics, aki ez idő tájt a pallagi Gazdasági Akadémia tanára volt, széles körű és korszerű szakirodalmi ismeretekre tett szert, kitűnő tollal rajzolta meg Debrecen környékének (62-71), illetve a Nyírségnek (72) növényzetét. A Debrecen flórája (1916) c. dolgozata előmunkálata, Rapaics pedig alapítója a magyar cönológiai kutatásnak. Wagner János budapesti tanítóképzői főigazgató és Jávorka Sándor, a Nemzeti Múzeum Növénytárának őre 1922 nyarán járt a debreceni homokterületeken, botanizálásukról külön közlemény nem jelent meg, adataikat Rapaicsnak adták át. Nagyszámú florisztikai dolgozat is kerül még ki ebből az időszakból, jóllehet egy részük továbbra is megbízhatatlan, vagy precíz termőhelyi adatok ismertetése hiányában a társulástan-kutatók számára felhasználhatatlan. Tamássy Géza, Hajdú megye tisztiorvosa 1901-től kutatta Debrecen környékét, de a Nyírség más pontjaira is eljutott (104-107). Összegyűjttötte - bár kissé hiányosan - a Debrecen környékére vonatkozó florisztikai adatokat, amit saját kiadásában meg is jelentetett (105). További érdeme, hogy Debrecen mellett ő találta meg a Crocus reticulatust, a Nyírség és hazánk ritka növényét. Nagy Jenő, Nyíregyháza szülötte, debreceni tanár pedig szülővárosának és környékének flóralistáját közli (58), sajnos sok hibával, hiányossággal terhelve. A Nyírség növényvilágának megismerésében sokáig háttérbe szorultak az alacsonyabb rendű növények, így a mohák és a zuzmók. Korábbi cikkekben csak elvétve fordul elő egy-egy faj, azok identifikációja is sok esetben kétes. A húszas évek közepén megjelent két lichenológiai műben Kőfaragó-Gyelnik VilmosKomoró, Tuzsér, Fényeslitke, Mándok térségéből szolgált adatokkal (51), Szatala Ödön pedig Zsák Zoltán Nyíregyháza környékén gyűjtött zuzmóit ismertette (102). Zsák Zoltán (1880-1966) Nyíregyháza szülötte, a budapesti Vetőmagvizsgáló Intézet munkatársa évtizedeken át botanizált a Nyírségen, azonban adatait zömében más botanikusoknak adta át, ő maga - hosszas noszogatásra - csak egyetlen közleményt (119) hozott nyilvánosságra. Az 1910-es évek végén Bátorliget zuzmóflórájának is akadt kutatója Timkó György személyében. A Nyírség - egyéb alföldi tájhoz képest kevésbé háborgatott - erdői az erdész-botanikusok figyelmét sem kerülte el ebben az időszakban, Kiss Ferenc szegedi erdőgondnok (49), Bokor Rezső, a soproni Erdészeti Főiskola tanársegéde (7) és Tikos Béla debreceni erdőgondnok (108) adott színes leírást róluk. Területünk növényvilágának legszorgalmasabb és legszakavatottabb kutatója Boros Ádám (1900-1972), a Gyógynövény Kísérleti Állomás munkatársa, későbbi igazgatója volt. 92