A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Természettudomány - Bartha Dénes: A Nyírség növényvilágának kutatói. A flóra és vegetációkutatás története 1945-ig

Boros 1920. augusztus 31-én kezdett el itt botanizálni, s először a „botanikusok Mekkáját", Bátorligetet kereste fel. Erről az útjáról származó adatokat még Rapaicsközölte (72). A későbbiekben 24-szer utazott a Nyírségbe, adatok ezreit gyűjtötte s dolgozta fel (12-24, 26-27). A Nyírség flórája és növényföldrajza c. műve florisztikai szempontból a terület ilyen irányú kutatásának lezárásaként is teinthető, növényföldrajzi fejezete azonban sok kívánnivalót hagy maga után, melyet ellenlábasa, Soó Rezsőnem is mulasztott el ostorozni (75,80-81,25). Boros fenti flóraművének megírásához felhasználta Margittai, Tamássy, Latzel, Zsák publikálatlan adatait is. A Nyírség mohaflórájának első igazi kutatóját is benne tisztelhetjük, előtte csupán Péterfi Márton mohászott Debrecen és Nyíregyháza környékén, ahol ő és később Boros is a Funaria hungarica ritka mohafajt lelték. A növénytársulások teljes körű, tudományos igényű jellemzése kétségkívül Soó Rezső (1903-1980) érdeme. Soó, a debreceni egyetem vezetése alatt álló Növénytani Intézetével 1930 tavaszán kezdte meg a Nyírség cönológiai kutatását. Délről észak felé indulva folytatták felvételezéseiket, melyeket 1939-ben hagytak abba. A terepi felvételeket inkább munkatársai végezték, bár ő maga is egyes területeket - így Bátorligetet 1928-tól - rendszeresen látogatott. A fajlisták felvételezésében, adatok közlésében segítségére volt Máthé Imre tanársegéde, ki 1924 óta botanizált Hajdú megye területén (54-56), Zólyomi Bálint tanársegéde, ki elsősorban a nyírségi lápkutatásban jeleskedett (118), Igmándy /ozse/hajdúnánási gimnáziumi tanár, ki elsősorban moha- és zuzmóadatokkal szolgált (39-41), Bán Elek műkedvelő mohász (41), 1937-től hallgatói, illetve későbbi munkatársai közül Tatár Miklós, aki Kék környékén, Ubrizsy Gábor, aki Nyíregyháza, majd Debrecen környékén (3, 113-117), Felföldy Lajos, aki szintén Debrecen vidékén gyűjtött (32-35), valamint Aszód László, ki már ökológiai vizsgálatokat is végzett (1-2). Nélkülük s a nem említett további segítők nélkül Soó egyedül nem birkózhatott volna meg ezzel a nagy feladattal, melynek végeredményeként - elsősorban az ő tollából - nagyszámú publikáció született, részben a társulástani viszonyok (88-91,96,99,101), részben a pótlandó florisztikai adatok (76-79, 82-87, 92-95, 97-100) ismertetésével. Soó Rezső Debrecenből Kolozsvárra való távoztával (1940. október 20.) hosszú időre megszakad a Nyírség növényvilágának kutatása, bár az addigi lelkes botanikusok munkálkodása nyomán ilyen szempontból az ország egyik legjobban kikutatott vidékévé vált. Az újabban megindult vizsgálódások - melyek természetvédelmi szempontból is igen fontosak - elemzése, ismertetése, bírálata vagy méltatása nem lehet a jelen, csak a jövő feladata. 93