A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Muzeológia - Töll László: A Déri Múzeum japán kardjai

A következő lépcső a pengééi hőkezelési technikájának tökéletesítése. Ez a már említett Masamune nevéhez kapcsolódik, akinek az ösztönzést az adta, hogy a mongol invázió során rengeteg kard csorbult ki a harcokban. Ezt kiküszöbölni hozta létre a sajátos, igen magas hőmérsékletű temperálási eljárást. A későbbiek során próbálták utánozni, de ezt a minőséget nem sikerült elérni.

28 A legkiválóbb kardok a Kamakura-korban (1185-1392) készültek, ekkorra összegződtek az ismeretek és finomodtak ki a készítési eljárások. A mongol támadás (1274 majd 1281) a hadviselési módban is új formát hozott, a japánok kezdtek áttérni a gyalogsági harcmodorra. Ez elindított egy igen lassú folyamatot, mégpedig a kardok rövidülését és súlycsökkenését, a könnyebb és gyorsabb kezelhetőség miatt. A már említett rövidülés ekkor még alig érzékelhető folyamat. A Kamakura-kox végét jelentő Yoshino-koxb&n (1333-1393) még az átlagnál hosszabb TACHI-k jelennek meg, amit gyakran a szokástól eltérően rézsút átvetve a háton hordtak. Ez a lovas harcmodor és a gyalogos harcászat együttélése miatt következik be, mert ezek a kardok kiválóan alkalmazhatók a lovasság ellen.

29 A Yoshino-kox után következő Muromachi-kor (1393-1573) és az ez alatt zajló Óninháború (1467-77), majd a „Hadakozó fejedelmek" kova (147 7-157 2) már jelentős változásokat hoz. A gyalogos harcászat ekkorra válik uralkodóvá és a kardoknak ezzel járó, már említett rövidülése is tömegessé válik. A méret és súlycsökkenés nem jelentette a hatékonyság elvesztését, mert a kard könnyebben forgathatova vált és az ütés gyorsaságának növekedése pótolhatta a súlyveszteségből származó ütőerő-csökkenést.

30 Ezt a fegyvert már UCHIGATANÁ-nak nevezzük, a pengéje kb. 60-65 cm, s jellemzője, hogy a penge felső része kap erősebb görbületet a vágóerő hatékonyságának növelése miatt. Az UCHIGATANA már abban is különbözött a TACHI-tól, hogy nem övre függesztve, hanem selyemövbe tűzve, éllel felfelé, a csípő mellett elhelyezve viselték.

31 Az évszázados háborúk más változást is hoztak. A hadakozás óriási fegyvermennyiséget követelt, így a kard tömegtermékké vált, ami viszont egy elég erős, általános minőségromláshoz vezetett. Az Öreg Kardkoxkn&k vége felé (1530 körül), gyakran előfordult, hogy a régi hosszú, TACHI-típusú kardokat a kor követelményeihez igazították, vagyis megrövidítették. Levágták a markolattüskét, esetleg a kardból is vágtak és a penge alsó részéből alakítottak ki új tüskét. Ez azzal járt, hogy a készítő mesterjegye, amely mindig a tüskén volt, elveszett, s számos legendás kard „névtelenné" vált.

32 A Muromachi-kor legvégére - 16. sz. második fele -, terjed el a kardpár az ún. DAISHO (1. kép) viselése, amely egy 60 cm-nél hosszabb és egy annál rövidebb kardból állt. A hosszabb neve KATÁN A (lényegében ugyanolyan, mint az UCHIGATANA), a rövidebb elnevezése WAKIZASHI.

33 A WAKIZASHI általában kétharmada volt a KATANÁ-nak és ha eleve DAISHO-nak készültek, méreteiken kívül külalakjuk teljesen megegyezett. A feltevés szerint a KATANA volt a fő harci fegyver, míg a rövidebb kard csak kiegészítőként funkcionált. Ezt igazolja, hogy ha egy szamuráj belépett egy házba, a KATÁN A-t az előszobában egy állványon hagyta, s ha aludni ment, akkor is csak a rövid kard maradt nála. Ennek magyarázata az etiketten és azon előíráson kívül, hogy a szamuráj sohasem fegyvertelen, a kardok harci használhatóságával magyarázható. Ha megvizsgáljuk, akkor látjuk, hogy a WAKI28. Warner, Gordon 1982. 11-13. 29. Harris, Victor 1989. 153-158. 30. Warner, Gordon 1982. 13. Ez az újfajta kardtípus a kezelhetőség révén a vívótechnika kifinomulását tette lehetővé. 31. SatoKanzan 1979. 62-63. 32. Harris, Victor 1989. 160. 33. Sato Kanzan 1979. 63. A különbség csak annyi a KATANA és az UCHIGATANA között, hogy az utóbbinak nem volt párja. 507