A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Muzeológia - Töll László: A Déri Múzeum japán kardjai

1. kép Kardpár (Daisho), rövidkard (wakizashi) és hosszúkard (katana) ZASHI zárt térben pl. falak között volt jól használható, míg a hosszú kard nyílt térben. A rövid kard divatba jövésének ez is lehet magyarázata.

34 Ezidőre tehető a már említett SHINOGIZUKURI típusú keresztmetszet kizárólagossá válása.

35 Az Új Kard korát 1530-1868-ig számítjuk. Ezen belül megkülönböztetjük a történelmi Momoyama időszakot (1573-1603) és az Edo-korszakot (1603-1868). E korszakokban a TACHI teljesen kiszorul a használatból, helyét a DAISHO veszi át. A japán szakértők úgy tartják, hogy az Edo-kor kardjainak nagyrésze minőségben messze elmarad a Koto-kor remekműveitől. Ennek egyik oka a régi mesterek tudásának feledésbe merülése, másrészt az, hogy a Tokugawa sogunátus egy új, békés korszakot hozott, melyben a kard fegyver mivolta lassan átvedlett képzőművészeti alkotássá. E kor kardjaira jellemző a túldíszítettség, számos díszítő elem halmozása, pl. sárkány, cseresznyefavirág stb. Tehát inkább a külcsínyre helyezték a hangsúlyt. Természetesen ekkor is voltak kiváló kovácsok, akik megpróbáltak a régi mesterek nyomába lépni több-kevesebb sikerrel, mint pl. Kotetsu (1599-1678) és Kawabe Masahide (1750-1825) (80 pontos kardok). Az 1867 utáni Shi-Shinto-korban készült fegyverek már leginkább gyűjtőknek készültek külföldi exportra, hiszen viselésük 1876-tól tiltva volt Japánban. Az igazi csapás azonban az volt, amikor a „nemzeti jelkép" a vesztes II. világháború után szuvenírré degradálódott az amerikai katonák kezében, akik szerény becslés szerint 250-350 ezer kardot vittek el „emlékként".

36 A japán kard részeinek elnevezése A szamuráj kardok első látásra nagyon hasonlítanak egymásra, de a kortól és a kovácsolástól függően sok apró részletben eltérés lehet, ami meghatározó a fegyver megítélésében. Ezekre a részletekre a japán szakértők külön szakszavakat alkalmaznak. Ez a terminológia szerteágazó és néha különböző szerzők másképp használják. így csak a legfontosabb terminusokat adom meg. A kardokat a hosszuk és viselésmódjuk alapján osztják be. A két „SHAKU"-snál (1 shaku = 30,226 cm) hosszabb fegyvereket általánosságban DAITÓ-nak nevezzük, ez „hosszúkardot" jelent. A DAITÓ-nak két fő változata van: a TACHI, amely általában 80-100 cm és az övre függesztve, éllel lefelé hordták. A másik változat a KA TANA, amely általában rövidebb és könnyebb a TACHI-nál és éllel felfelé hordták az övbe dugva. A KATANA a későbbi típus. A két SHAKU-nál rövidebb fegyvereket WAKIZASHI-kardoknak nevezzük. Az egy SHAKU-nál rövidebb fegyverek már tőrnek minősülnek, nevük: TANTO. Ez a szamurájok 34. uaz. de 68. 35. uaz. de 70. 36. Yumoto John M. 1958. 27-45. 508