A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Muzeológia - Töll László: A Déri Múzeum japán kardjai

nagyobb hőfokon a már egyszer kialakított cementitrétegék feloldódtak volna a keletkező austenitoen, 650 °C alatt már viszont problémás az alakítás. A közölt hőfoktartományban végzett rendkívül alapos kikovácsolás jellemző mind a damaszkuszi, mind a japán acélokra, melynek elsődleges célja volt a rideg cementiáiáló széttörése gömbszerű részekre, amelyek még biztosítják az acél keménységét, de a cementitegybefüggő hálós szerkezetéből következő törési hajlam így megszűnik. Másodsorban ezt az eljárást a fém tömörítése, zárványmentessé tétele és az esetleges szennyeződés eltávolítása céljából alkalmazták. A már lehűlt fémfelületen látható cementit okozta mintázat általános japán elnevezése HADA és számos változata van a kovácsolástól függően.

8 A HADA csak gyakran gondos polírozás után lesz látható, ugyanis a szétvert cementitháló kiemelkedik a csiszolat síkjából, mert ellenállóbb a mechanikai behatásokkal szemben, mint a ferrit.

9 Tehát úgy összegezhetjük, hogy a kemény perlitúdegségét kiküszöbölték azzal, hogy a ridegséget okozó cementiáiálót összetörték és ez a megbontott háló adja ezt a csodálatos és jellegzetes mintázatot.

10 (Ez a mintázat pl. a damaszkuszi kardok védjegye volt.) Egy forrás említést tesz egy kiváló japán kardról, amelyben 6 mm-en belül 4 millió „lapdamaszkolt réteg" volt. Ez nem azt jelenti, hogy a kardot 2 milliószor hajtogatták, hanem a sawalmaratás után mikroszkóppal láthatóvá tett cementit-ferrit rétegek jelenlétét.

11 Miután ezt a perlites külső réteget előállították, hasonló hajtogatással lágy, vagyis alacsony széntartalmú acélból elkészítették a magot. (A lágyacél előállítására nincs konkrét leírás.) E mag közé kovácsolták a külső kemény réteget. Ez rendkívüli szakmai tudást igényelt, hiszen más széntartalmú fémek más kovácsolhatósági tulajdonsággal rendelkeznek (pl. hőtágulás). Az elkészült kardtestet ezután enyhén megpolírozták és a legkritikusabb szakasz, a vágóéi kiedzese következett. Ez úgy történt, hogy a kovács agyagból, faszénből és egyéb anyagokból masszát készített, amivel beborította a kardot, csak a vágóéi maradt szabadon. Ezután a kardot újból izzították, majd valamilyen folyadékban (víz, olaj stb.) hirtelen lehűtötték. Ezt a fémtan szempontjából úgy tudjuk magyarázni, hogy a kardot 727 °C fölé kell izzítani, mert a vas-karbon ötvözet polimorfizmusa révén a ferrit itt kezd austenitté alakulni. Ha az így létrehozott austenitet hirtelen hűtjük le, a vaskristályok átalakulása újból megtörténik, de a már megint feloldódott szén a gyors hűtés miatt nem tud szegregálni a ferritből cementit formájában, hanem benn marad és eltorzítja az austenitet felváltó ferrit rácsot. Ezt a szövetfajtát martenzitnek hívjuk, melynek legfőbb jellemzője a keménység.

12 Az agyagréteg azt a célt szolgálta, hogy a penge testét megóvja az izzításnál bekövetkező austenitesedés folyamatától, majd az él edzésénél a hirtelen hűtéstől, ami tönkre tette volna a perlitel. A borítóréteg receptje féltve őrzött titok volt, vastagsága, tapadóképessége alapvető8. Yumoto, IOHN. M. Tokyo, 1958. 95. A szerző öt alapfajta-mintázatot különböztetett meg, és ugyanitt említi, hogy voltak mesterek, akik hajtogatás nélkül is képesek voltak mintázatot előállítani. Most már ez érthető, hiszen a hajtogatás legfeljebb a hálózat mintázatát, nem pedig a hálót létrehozó cementit meglétét befolyásolja. 9. Sherby és Wadsworth 1985/2. 99. Ugyanez a helyzet sawal-maratás esetén is, a sav nehezebben támadja a cementitet. 10. Yumoto IOHNM. 1958. 95. A szerző közli, hogy 1530 utáni kardokon a legritkább esetben található mintázat. 11. Halmágyi SzabolcsRiedel Lóránt 1986. 80. A közlés kicsit félreérthető a „lapdamaszkolt réteg" kifejezés miatt. Yumoto szerint 15-szöri hajtogatás után 32 768 réteg jött létre egy átlagos kardban. Ezek a tények közvetett bizonyítékok arra, hogy a kard teste perlitből állt. 12. Zorkóczy 1968.141. A martenzit a karbonnak a ferritben való túltelített, szilárd oldata, amely karbon nem tudott diffundálni, így megmaradt oldott állapotban és ez a ferrit szabályos rácsát torzítja el. Verő-Káldor 1986.140. A legkeményebb szövete az acélnak a martenzit. Keménysége a 900 kp/mm

2-t is eléri. Dr. Gillemot László197'9.180. Összehasonlításul a perlit nagy átlagban 300-400 kp/mm

2 keménységet mutat. 503