A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Művelődéstörténet - Bényei Miklós: A Magyar Tudós Társaság ügye a reformkori országgyűléseken

lyos probléma árnyékát vetette előre az igazgatás, a pénzalap feletti rendelkezés tervezett módja, az alapítók túlzott befolyása stb. A bizottság 1826. február 21-én ült össze először

91 és március 3-án már be is fejezte a plánum szerkesztését.

92 A tanácskozásokról szintén maradt fenn néhány feljegyzés. Leghosszabban - bár a protestánsok irányában igen elfogultan - Kolosvary Sándor veszprémi kanonok, a küldöttség egyik tagja szólt az ottani vitákról, nézeteltérésekről. Ebből kiderül - és ezt más források is megerősítik -, hogy a bizottságban Vay Ábrahám véleménye dominált. Személyes érdeme, hogy az első alapítók ajánlatát az elegyes deputáció is a régóta tervezett célra, egy tudományos akadémia (amely elsődlegesen a nyelvművelést tekinti feladatának) létesítésére javasolta fordítani. Széchenyi István támogatásával sikerült elérnie, hogy a direkt nyelvterjesztést különválasztották, és ennek szorgalmazói (elsősorban a katolikus papok) egy másik társaság alakításával próbálkoztak. E kérdésben éleződött ki az egyébként is meglevő protestáns-katolikus ellentét. Valószínűleg a vallási térre vitt belső konfliktusok miatt fogadták el Vayék Kolosvary Sándor azon indítványát, hogy a tudós társaság ne foglalkozzon a vallást érintő tárgyakkal, azaz a működési köréből zárják ki a teológiát. A bécsi udvar várható ellenvetéseit megelőzendő hagyták ki a politikai szempontból kényesnek tartott önálló történettudományi osztályt és ismerték el - Vay Ábrahám ellenkezése dacára - a társaság kiadványaira nézve a cenzúrát. A kormányzat esetleges beavatkozási kísérleteitől való félelem is közrejátszott abban, hogy az igazgatótanácsnak széles jogkört biztosítottak.

93 A nyelvművelés vagy nyelvterjesztés kérdése a küldöttség ülésein igen élesen vetődött fel. Ez természetesen nem pusztán a protestáns-katolikus ellentétre vezethető vissza és nemcsak szorosan vett politikai tartalma volt. Reális, az irodalmárok által is vitatott problémáról döntött ekkor a bizottság. Jellemző módon Dessewffy József gróf épp ez idő tájt, 1826. február 25-én kelt levelében fejtette ki, hogy az akadémiánál fontosabbnak tartaná a nyelvterjesztést, a köznevelés jobbítását a német és tót vidékeken magyar iskolák állítása által. Most ugyanis - írta még „az olvasókat és nem az írókat kellene szaporítani..." Az alapozást sürgetné: „Mert az akadémia palota, nem pedig ház, - nem kell pedig palotákkal a közművelődést kezdeni vagy folytatni, - a paloták a közművelődést befejezik. De mi magyarok ritkán alkalmaztatjuk az eszközöket a célhoz -jobb szeretünk szökni, mint haladni, és azért fáradunk el, még minek előtte a pálya céljához érhettünk."

94 Hasonlóan vélekedett Bajza József is, aki az ajánlatokat szintén a nyelvterjesztésre kívánta felhasználni.

95 Ekkor még Kazinczy Ferenc is kételkedett a döntés helyességében, ő is az olvasóközönség növelését tekintette előbbrevalónak és attól félt, hogy a nyelvművelő akadémia korlátozza az írók és a kutatás szabadságát.

96 Fáy András más okból óvatoskodott: az akadémia „politicum glaucoma [politikai zöldhályog, vagyis politikai fórum - B. M.] lesz, azt tartom, s nem egyébb. De jöhetnek kedvező körülmények 's lehet idővel az, a' mit még most nem nézek ki belőlle", azaz igazi irodalmi, tudományos intézmény.

97 Az országos küldöttség 1826. március 15-én, a két tábla elegyes ülésén nyújtotta be jelen91. Széchenyi István: Napló (Bp., 1978) 454.; Szász K. i. m. 122. 92. Szoboszlai Pap István 1826. márc. 3-i levele. — Révész L i. m. 94. 93. Kolosvary Sándor: Elmélkedéseim az 1825/26. országgyűlésen. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára. Fol. Hung. 2441. 9/1-10/1. f. L. még: Ballagi Géza: A nemzeti államalkotás kora (Bp., 1897) 170.; Gróf Széchenyi István beszédei (Bp., 1887)45. és47.; SzászK. i. m. 123., 167-170.; Takáts S. i. m. 60.; Széchenyi István: Napló (Bp., 1978) 455-458. Ez utóbbi lábjegyzetében (455. p.) Oltványi Ambrus tévesen állítja, hogy a felajánlott összeget Nagy Pál akarta tanítóképző intézetre fordítani; ez ugyanis Szepessy Ignác erdélyi püspök ötlete volt. 94. Vass Bertalan: Horvát István életrajza (Bp., 1895) 411. 95. 1826. ápr. 7-i levele Kazinczynak. = Kazinczy Ferenc levelezése. 20. köt. Bp., 1910. 6. 96. Uo. 59. és 64. (1826. júl. 7-i ésjúl. 22-i levele). L. még: Váczy János: Bevezetés. = Uo. XLIIXLIII. 97.1826. ápr. 26-i levele Guzmics Izidorhoz. Közli Récsey Viktor: Kalászát a pannonhalmi kézirattárból. = Irodalomtörténeti Közlemények, 1900. 85. 462