A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Művelődéstörténet - Bényei Miklós: A Magyar Tudós Társaság ügye a reformkori országgyűléseken

Ábrahám az alapítók nevében visszautasította; így aztán nem is szavaztak róla.

73 Pest megye követe azt indítványozta, hogy a szóban forgó társaság tervének kidolgozására kiküldendő bizottság a magyar játékszín, a Ludovika Katonai Akadémia és a Nemzeti Múzeum ügyével is foglalkozzon és e négy intézetet kapcsolják egybe.

74 Szatmár követe szerint ez nem járható út, mert az intézeteknek más-más a rendeltetése.

75 Győr megye követe viszont úgy vélte, ezek öszszeköthetők, mivel mindegyiknek a nyelvterjesztés lehet a feladata.

76 A borsodi és tornai követek a Ludovikát nem, a játékszínt viszont összekapcsolhatónak gondolták a tudós társasággal, mondván: a korábbi tervezetek a magyar nyelv előmozdítására a játékszínt is magukba foglalták, a felvigyázást a Tudós Társaság feladatává téve. A pénzalap ismerete nélkül azonban az egyesítés nem vethető fel, „mert előbb való a' Magyar Tudományosságnak virágzása, ha azután elég Fundus leszen, hogy a' Tudományos Intézetek mellett, a' Jádzó-szín előresegéllését is megbírja, akkor az egybe köttetése nem fog nehézséget szenvedni".

77 Elvileg egyetértett ezzel a Sopron megyei követ is, de korainak tartotta még erről beszélni.

78 Ezután az alapítók általjavasolt, az alapszabályok és a rendszabás kidolgozására kinevezendő országos küldöttségről volt szó. A személynök (Majláth György) úgy vélte, a fő elveket illetően adjanak utasítást a bizottságnak, így arról is, a Nemzeti Múzeum hozzákapcsolható-e. Szerinte igen, azzal a feltétellel, hogy az alapítványokat ne keverjék össze, és az alapítók céljait, akaratát vegyék figyelembe.

79 Mire Vay Ábrahám megjegyezte: az alapítók már benyújtották az alapvonalakat, s „ebben megegyeztek, hogy a' Museum egybe köttessen ezen Intézettel, de a' Fundatoroknak szándéka, minden részben szem ügyel[!] tartattasson". Figyelembe kell venni - folytatta - az 1790-es és 1807-es munkálatokat is.

80 Nagy Pál az igazgatás kérdésénél - amivel az alapítók nyilatkozata foglalkozott - sokkal fontosabbnak és előbbrevalónak tartotta a pénzalap növelését. Ennek érdekében javasolta, hogy írjanak a vármegyéknek: a közgyűléseken serkentsenek a fundus gyarapítására. Ezt azonban a többség elvetette.

81 Ezúttal is hangsúlyozta - a kerületi tanácskozásról ismert érveléssel -, hogy a felajánlott összegek felhasználásáról az országnak kell rendelkezni: „A' Fundatoroknak más célokat fel nem teheti - mondta -, mint hogy a' mit a' Haza, a' nyelv és Tudományok terjesztésében rendel, abba megegyeznek, annyival inkább, mivel ezen szent célra még sokkal többet, sőt Milliomot is reményleni lehet a' Hazafiaknak buzgóságoktól, azoknak az áldozatjai is tsak úgy fognak fordíttatni, a' mint az Ország rendeli. Már hogy tsak egynehány Ajánló tegye meg a' Rendeléseket, és azoknak czéljok 's akaratjok adjon sinor mértéket, azt nem javasolhatja, mert azzal több Ajánlók el fognak ijeszteni 's idegeníttetni."

82 A személynök megjegyezte: az alapítók nem a teljes szabályzatot készítik el, csupán akaratuk, véleményük kifejtéséről lenne szó. Másként látta a sorrendet is, mint a soproniak követe: szerinte inkább a rendszabással kell sietni, mert úgy annál több adakozó lesz.

83 Vay Ábrahám is válaszolt Nagy Pálnak: természetesen az ország rendelkezik, de nekik (mármint az alapítóknak) az a kívánságuk, hogy az összeget arra fordítsák, amire szánták; írás73.1825-dik esztendőben Szent-Mihály havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország gyűlésének Jegyző könyve. 1. köt. (Posony, 1825) 665-666. (a továbbiakban: Ogy Jkv 1825-27.). Részletesebben közli e beszédet - Zsoldos Ignác kéziratos naplója alapján - Gróf Széchenyi István beszédei (Bp., 1887)42-43. 74. Ogy Jkv 1825-27. 1. köt. 667. 75. Uo. 668. 76. Uo. 669. 77. Uo. 669-670. 78. Uo. 670. 79. Uo. 672. 80. Uo. 672-673. (az idézet: 672.) 81. Ország Gyűlési Tudósítás 1825-26. OSZK Q. H. 1359. 54/1. f. 82. Ogy Jkv 1825-27. 1. köt. 673. 83. Uo. 673-674. 460