A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Művelődéstörténet - Bényei Miklós: A Magyar Tudós Társaság ügye a reformkori országgyűléseken

rült a felállítandó társaság célja és rövid vita folyt a tervezet elkészítésének módjáról is. Bezerédy György (Veszprém megye) szerint kettős célt jelöljenek meg: a nyelv pallérozása és a tudományok előmozdítása. Ezt senki sem vitatta; annál inkább másik indítványát: az igazgatás mikéntjérői, az intézet feladatairól az ajánlók tegyenek javaslatot. Dessewffy József gróf egyetértett vele, mivel az ajánló csak maga érezheti az okokat, amiért áldozatot hoz, tehát magának kell elrendelni annak célját is. Andrássy György gróf szintén így vélekedett, hozzátéve, hogy a további ajánlattevőket riasztaná el, ha nem az általuk meghatározott célra fordítanák a pénzt. Az egyik alapító, Vay Ábrahám egy szélesebb bizottságra gondolt, amelyben rajtuk kívül a diéta kinevezett tagjai vennének részt; ugyanis - mondta - ők az alapítványokat a hazának szánták, az arról való gondoskodás a közösség feladata.

58 Nagy Pál ellenezte, hogy kizárólag az ajánlók intézkedjenek: „nincs továbbjussuk beleszólni a dologba - hangoztatta -, mert már az a pénz nem az övék, hanem az országé. Az országnak kell hát a plánumot kidolgozni, minthogy arra még többen is fognak adakozni..." Felhozta még azt is, hogy az egyes ajánlók eltérő feltételeket szabnának, és ezek egyeztetése, általánosítása úgyis az országgyűlésre várna. Mindazonáltal Vay elképzelését elfogadhatónak vélte, így: az országgyűlés intézkedjen, de vegye figyelembe az adományozók véleményét is.

59 A többség azonban úgy döntött - mérlegelve és figyelembe véve Vay Ábrahám véleményét is -, hogy az ajánlattevők üljenek össze, ha tetszik, magukhoz csatolva másokat is, és tanácskozzanak, a plánumot pedig nyújtsák be a rendekhez, aztán majd -jóváhagyás előtt - ők igazítanak rajta, ha szükséges. így nem kell attól tartani - indokolták -, hogy az intézet akadályba ütközik. Hivatkoztak arra is, hogy e tárgy nem utalható a tudományos deputáció (rendszeres bizottmány) elé, mert úgy könnyen elenyészhet.

60 A követek abban mindannyian - vagy legalábbis a legtöbben - megegyezhettek, hogy a tudományos társaságot a kormány, a bécsi udvar befolyása nélkül, a lehető legrövidebb úton létre kell hozni. Vita afölött volt, hogy az intézmény vezetése, kormányzása kinek a kezében legyen; az alapítókéban vagy az országéban, illetve az azt megtestesítő országgyűlésében. Két elv csapott itt öszsze. Az egyik szerint az alapító a közösség számára tett fundusokkal is rendelkezhet, befolyása lehet rá. A másik szerint a közalapítványok felett a fundátorok elvesztik befolyásukat, azokról csak a közösség (illetve az azt képviselő testület) intézkedhet. Az adott esetben az első elv hívei kerekedtek felül, de a Nagy Pál által képviselt második felfogás később többször felbukkant a reformkori országgyűléseken a Tudós Társaság ügyének tárgyalásakor. A tervezet előkészítése a Széchenyi-féle reunióban folyt. A megajánlott összeg mirefordítására nézve többféle javaslat merült fel: a magyar írókat jutalmazzák belőle (ezt nyilván az 1815-ben létesített Marczibányi-díj

61 mintájára képzelték el), alakítsanak nyelvművelő tudományos akadémiát, hozzanak létre tudományos alapítványokat stb.

62 Széchenyi maga is ekkor kezdett el alaposabban tájékozódni.

63 November 8-án a négy alapító (Széchenyi István, Károlyi György, Andrássy György és Vay Ábrahám) ,,a' Magyar Nyelv terjesztését és tökélletesítését eszközlő Tudományos Nemzeti Intézetnek pártfogásáért 's hozandó Törvénnyel leendő megfundálásáért" fordult kérelemmel, illetve beadvánnyal a nádorhoz és az országgyűlés két táblájához. A nemzeti lélek ébresztésének és a nemzeti egységnek a fontosságával érveltek. De hogy nem csak puszta nyelvművelő intézményre gondoltak, azt a nyilatkozat egy másik passzusa is bizonyítja: az a cél, hogy ,,a' Nemzeti Nyelvnek tökélleséttése, mind szélesebb és szélesebb 58. Ezeket a hozzászólásokat 1. Szilágyi I. i. m. 35-36. 59. Az idézet: Ralovich Lajos: Az 1825-ki országgyűlésről. = Hazánk, VII. 1887. 8. A hozzászólásról 1. még: Révész I. i. m. 89.; Szilágyi I. i. m. 35. és 36. 60. Jegyzés OSZK Q. H. 4192. 24/1-2. f. Röviden említi: Szilágyi

I. i. m. 36.; Révész I. i. m. 89.; Ralovich L. i. m. 8. 61. Kollányi Ferenc: Az Akadémia és a Nemzeti Múzeum (Bp., 1910). 21-22., 27-58.; Mátray Gábor: A Nemzeti Múzeum korszakai... (Pest, 1868) 23-24.; WaldapfelJ. i. m. 223., 226. 62. Takáts S. i. m. 61.; Bártfai Szabó L. i. m. 17. 63. Szász K. i. m. 127. 458