A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Művelődéstörténet - Bényei Miklós: A Magyar Tudós Társaság ügye a reformkori országgyűléseken

chenyi István magasztos fellépése is nem valami Deus ex machina volt.. ."

41 Szász Károlynakis meggyőződése volt, hogy Széchenyi felajánlása nem rögtönzött, nem pillanatnyi elhatározás szülötte; erre nézve idézte A Kelet népe önéletrajzi jellegű részletét.

42 Más kutatók - Balogh Jenő, Bártfai Szabó László - is hasonlóan gondolkodtak.

43 A fentiek alapján magunk is úgy véljük, hogy Széchenyi István tudatosan készült erre a lépésre, szándékosan ment el a november 3-i kerületi ülésre. Az viszont nem valószínű, hogy előre egyeztették volna Nagy Pállal az akciót. Erre enged következtetni Széchenyi fentebb említett, 1830. január 30-i levele is, ahol ezt írta Nagy Pálnak: a tudós társaságot, „kedves Barátom, akár az országgyűlésen lettél volna, akár nem hidd, minden esetre mozgásba indítottam volna. Meglehet, hogy nem a circulusban történt volna ajánlásom, s tán nem is oly korán, de a te s több mások hathatós és valóban szívre ható lelkes előadásai engem úgy annyira elragadtak, hogy azon helyet legjobb s legczélirányosabbnak tartottam oly kinyilatkoztatás tételére."

44 Bár Széchenyi nem szól róla, bizonyosra vehető, hogy a pozsonyi politikai klubban november 2-án este mégiscsak beszéltek a másnapi kerületi ülésről, hiszen arra Károlyi György gróf, Wesselényi Miklós báró - tehát Széchenyi barátai - is elmentek, és a reunió követtagjai - Dessewfy, Komáromi, Nagy Pál - hozzászóltak. Lehet, hogy az ülés elején Széchenyi még valóban nem gondolt az ajánlásra, de valahogyan előre megérezte: itt és ekkor alkalom nyílik számára is. A végső elhatározást azonban a vita érlelte meg benne, az adta az utolsó lökést.

45 Egyébként az előzetes tájékozódás bizonyítéka szerintünk az a kikötés is, hogy befolyást kívánt magának a pénz felhasználására. Ez ugyanis nem azt igazolja, hogy fogalma sem volt arról, mire ajánl; épp ellenkezőleg azt, hogy ismerte a hasonló ajánlatok sorsát, és azt akarta megelőzni. Széchenyi István tehát 1825. november 3-án látta elérkezettnek az időt, hogy korábbi elhatározását megvalósítsa és ajánlatot tegyen a magyar nyelv és a nemzeti művelődés fejlesztésére. Konkrét elképzelése azonban nem volt, azt az elhangzottak érlelték meg benne. Ajánlata mintegy zsilipet nyitott, az akadémiai eszmét egy csapásra kiemelte a tervezgetések köréből. Szász Károly máig érvényes módon fogalmazott Széchenyi tettéről: „De éppen abban áll föllépésének fontossága s érdeme, hogy amit már száz év óta céloztak, amiben annyi fej főtt s annyi munkálat és terv készült, anélkül, hogy létesítése csak egy lépéssel is ment volna előre: ő azt egy szavával létesítette."

46 Hasonlóan vélekedik az Akadémia mai történetírója, R. VárkonyiÁgnes is, aki így méltatja Széchenyi István legendás felszólalását: „Történelmi jelentőségű cselekedetével a megértett és magáévá tett széles körű és mélyről fakadó társadalmi és nemzeti igényt szolgálta alkotóan, az egyéni elhatározás és a hazafiúi áldozatkészség felelősségével."

47 Az ajánlások óriási jelentőségét a kortársak egy része is azonnal felfogta. Wesselényi Miklós például így lelkesedett másnapi levelében: „Tegnap nemzetünknek egy ditső napja volt, hiszen évszázadokra át fog hatni melegítő sugárinak élesztő ereje."

48 A fiatal Bajza József meg ezt írta: „A mai Kerületi Ülés talán örökké nevezetes leend nem csak a magyar tudósok közt, de az 41. Révész I. i. m. 90. 42. Szász K. i. m. 106-107. és 6-7. - A Széchenyi-mű idézett helye: Széchenyi István: A Kelet népe (Bp., 1925). 223-224. Szász Károly utal rá (105.), hogy Széchenyi fellépésének rögtönzött voltát Kemény Zsigmond is cáfolta: Magyar szónokok és statusférfiak (Pest, 1851) 210-218. 43. BaloghJ. i. m. 184-185.; Bártfai Szabó László: Adatok a Magyar Tudományos Akadémia történetéhez 1825-1849-ig. = Adatok a Magyar Tudományos Akadémia és a XIX. század első felének történetéhez. 1. füz. (Bp., 1926) 15. 44. Gróf Széchenyi István levelei. 1. köt. (Bp., 1898) 143. Idézi Balogh J. i. m. 183-184. 45. Erre utal Vörösmarty Mihály 1825. november elején Pesten kelt levele (Stettner Györgyhöz) is, ahol a november 3-i kerületi ülésről így ír (nyilván más valaki levele alapján): „Eme Gr. Szécsenyi [...] azt mondotta, hogy ő csak az alkalmat várta..." = Vörösmarty Mihály levelezése. 1. köt. (Bp., 1965) 102. 46. Szász K i. m. 9. L. még: WaldapfelJ. i. m. 295. 47. R. Várkonyi-I. 11. 48. B. Wesselényi Miklós levele az Akad. megalapításáról. — Akadémiai Értesítő, 1893. 120. Bártfai Szabó László szerint (i. m. 16.) Wesselényi a Tudós Társaság alapításától azt remélte, hogy Erdély és az anyaország egyesül. 456