A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Természettudomány - Papp László–Dudás Miklós: Adatok a Közép-, a Dél-Nyírség és környékének botanikai értékeiről

1 Tőkés réce (Anas platyrhynchos): Ezt az egyébként gyakori fajt a Kőrises Arborétumban csak egy alkalommal sikerült megfigyelni (1986. III. 26.), amint a tavaszi olvadás után létrejött nyírvíz folton pihent. Megjelenésére a jövőben is lehet számítani mivel ez a récefaj nem kötődik szorosan a nyíltvizekhez, sőt az alföldi erdőkben gyakran költőfajként is jellemző (6., 8.). 2. Héja (Accipiter gentilis): Egy párban rendszeresen költő ragadozómadárfaja a területnek. A vizsgálatot megelőzően is minden évben költött itt (a terület hivatásos vadászának szóbeli közlése). 3. Karvaly (Accipiter nisus): Nem fészkel ugyan, de gyakran találkozhatunk vadászó példányaival az őszi-téli időszakban. Zsákmányait az itt előforduló énekesmadarak közül szedi. Télen a város peremterületére behúzódó énekeseket követi, ezért az Arborétumban - mint ideiglenes táplálkozó kerül szem elé. 1989 tavaszán először sikerült 1 hím példányt megjelölni. 4. Egerészölyv (Buteo buteo): Ez a gyakori ragadozó faj nem fészkel a területen. A környező mezőgazdasági területek légterében azonban mindig látható 1-2 példány, melyek szívesen használják pihenőhelyükül az Arborétum fáit. 5. Fácán (Phasianus colchicus): Néhány párban költ a sűrű aljnövényzetű fiatalos részekben. Létszámuk időnként (időjárástól függően) megnövekszik a környékről behúzódó egyedekkel. Mivel a környéken mesterséges fácántelep nincs, az állományt a „vad fácánok" természetes szaporulata biztosítja. 6. Erdei cankó (Tringa ochropus): A területen megfigyelt egyetlen parti madár. Egy alkalommal (1987. IV. 6.) fordult elő egy példány. 7. Erdei szalonka (Scolopax rusticola): Tavaszi, szórványosan vonuló madár, így pl.: 1988. IV. 7-10. között sikerült megfigyelni néhány példányt. 8. Vadgerle (Streptopelia turtur): A területen nem fészkelő, de megfigyelhető faj. Egyedszáma az őszi vonuláskor növekszik meg. A környező napraforgótáblákon táplálkozik, és az erdőbe pihenni és éjszakázni jár. 9. Örvös galamb (Columba palumbus): A legnagyobb galambfajunk, 2-3 párban rendszeresen költ. 1986-ban és 1987-ben simafenyő csoportban találtuk meg fészkeit kb. 5-6 m magasan, míg 1988-ban egy tölgyfán 8-9 m-es magasságban. 10. Kakukk (Cuculus canorus): Ennek a viszonylag rejtett életmódot folytató madár néhány példányának hangját rendszeresen lehet a területen hallani. Fiókái által parazitáit énekes madár fészket nem találtunk, de feltételezhető a szaporodása. 11. Kuvik (Athene noctua): A környező tanyákon fészkel. Esténként rendszeresen lehet hallani a hangját az Arborétum területén is. 12. Macskabagoly (Strix aluco) Két alkalommal észleltük a területen (1987. IV. 18., X. 3.). 13. Erdei fülesbagoly (Asio otus): 1986 és 1987 őszén több alkalommal regisztráltuk jelenlétét simafenyő foltokban. A begyűjtött köpetek alapján megállapítottuk, hogy táplálékát jórészt mogyorós pele alkotta. 14. Búbosbanka (Upupa epops): Ez az odúlakó faj egy-két párban költ, táplálékát az Arborétum melletti nyílt területeken szerzi. Messzehangzó hangjával érdekes színfoltja a nyári erdőnek. 40