A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Néprajz - Dankó Imre: Vízgazdálkodásunk népi alapjai II.

a Sarkút tanya épületeit ábrázolja. A tanya nyilvánvalóan az egykori sárkútról, azaz sír- vagy kopolyakútról kapta a nevét.

71 A különböző kutreszekről, kütfajtákról, tartozékokról leginkább a végrendeletekből, illetve a végrendeletekkel kapcsolatos vagyonleltárakból tudhatunk meg sok mindent; és bár ezek a feljegyzések eléggé késeiek, a múlt század derekáról származnak, azáltal, hogy jóval korábban épült kutakról szólnak, régi, hagyományos, a középkor folyamán kialakult és elterjedt megoldásokról, kutreszekről, tartozékokról adnak számot. így egy 1822. február 24-én kelt vagyonleltár is, ami Komáromi György vagyonának összeírását tartalmazza. A vagyonleltár „A tanyánn" feltüntetett „1 ujj kútágas gémestől"-t 8 Ft. értékben.

72 Egy másik vagyonleltár, 1827. október 29-ről, a Simonffy Sámuelné hagyatéka közt felsorol „egy vájú"-t 0,15 Ft. értékben.

73 Fejér András tímár hagyatéki leltára különösen fontos számunkra a vízigényes szakma eszközletének és általában a debreceni vízgazdálkodás jobb megismerése szempontjából. A vagyonleltár, ami 1832. március 12-én készült, számos dézsáról, rézmedencéről, vasabroncsos cseres kádról és ugyancsak vasabroncsos cseres hordóról ad számot, és értékkel is jelez „ 1 vasas veder"-t 0,30 Ft.-tal.

74 Szűcs István tanyaleltára 1833. november 10-éről a szepesi pusztán lévő tanyaépületet 200 Ft-ra értékelte és a mellette lévő kutat „váluval" 50 Ft.-ra.

75 A Néhai Schestina János úr házánál található kőműves munkák megbecsüléséről szóló, 1839. május l-jén készült vagyonleltár pedig mindjárt az első pontként „Egy kőkút 60 Ft."-t említ.

76 Természetesen téglakútról, téglabélletű kútról volt szó. Úgy véljük, hogy az ezután következő debreceni víznyerési módok, mélykutak fúrása, a vízfelhasználás üzemi megoldása, vízmű- és vízvezeték-hálózat kiépítése stb., bármily szorosan kapcsolódik is az elmondott debreceni vízszerzési- és felhasználási módokhoz, már nem tartozik tanulmányunk körébe. Az eddig elmondottak főtanúságának azt emelnénk ki, hogy Debrecen is, mint valamennyi település is, nem víztől független, száraz területen létesült. Debrecen korai történetében, magában a település kialakulásában is döntő szerepe volt a víznek. Debrecen történeti vízrajza arra mutat, hogy a későbbiekben kialakuló nagyváros vízigényét elsősorban a Tócóra, a Tócó völgyére kellett volna tervezni, kielégíteni. Úgy, ahogy a kezdetekben, a XVI-XVII. században tették is. Ha a korszerű természetvédelem a jó víz biztosításának szemszögéből nézzük városunk mai vízellátási problémáit, azt kell megállapítanunk, hogy a Tócó és vízgyűjtő területe nem kapta meg a szükséges természetvédelmi figyelmet, gondoskodást, amelyek fenntartották volna a Tócó-völgye eredeti ökológiai egyensúlyát, biztosították volna a kellő vízbőséget és ennek következtében a Tócó-völgye kielégíthette volna a város vízigényeit. És még sok minden mást is. 71. Dv. T. 1202. 72. Dv. T. 1581/1-2. 2. 73. Debreceni vagyonleltárak 1717-1848. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Forráskiadványai 9. (Debrecen, 1984) 39. 74. Uo. 55. 75. Uo. 64. 76. Uo. 66., 77. 362