A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Néprajz - Dankó Imre: Vízgazdálkodásunk népi alapjai II.

ben, amikor is bizonyos Márta asszony eladta a Burgundia utcai házát Szabó polgárnak, a kút „a ház körüli minden tartozékkal együtt" jelölés körében szerepelt. Különben az volt a jogszokás, hogy telekosztás esetén a kutat is ketté osztották és azt a tulajdonosok fele-fele arányban bírták és használták.

59 így volt ez az 1564. május 26-án kelt végzés szerint Őrlő János esetében is, akinek a Szent Anna utcán lévő házastelkét két részre osztották. Az udvaron lévő kutat is, és kimondták, hogy a kutat fele-fele arányban birtokolják és használják. Annak használatától egyik fél sem tilthatja el a másikat.

60 Hasonló megoldásról olvashatunk az 1566. február 21-én kelt tanácsi jegyzőkönyvben is. Ekkor Bogárdy Máté megvett a Csapó utcán egy házastelken álló házacskát (kisházat) a konyhával együtt, mégpedig az udvar, a nagyobb kapu szabad bejárásával és kimenetelével, és nem utolsó sorban az udvaron lévő kút szabad használatával együtt.

61 így jártak el örökösödés esetén is; több örökös esetében az udvaron lévő kút közös használatát minden esetben kikötötték. Mint például 1567. április 5-én is, amikor több örökös gyermek megosztozott a házból és több melléképületből álló hagyatékon. „A sütő házat, a kaput és a kutat közös használatban hagyják, egyformán kell javítaniuk is, ha valamelyiknek bomlása lenne."

62

1567. április 12-én egy hagyatéki perben is úgy határoz a tanács, hogy az udvaron lévő kutat közös használatban tartsák.

63 Egy 1567. április 17-én kelt bejegyzésből meg éppen a kútkáva meglétéről szerezhetünk tudomást. Ugyanis Szabó Jánost azzal gyanúsítják, hogy a Hűse János kútjának káváját elpusztította.

64 Ezeknek a kutaknak a múlt század eleji kéziratos térképeinken több ábrázolása is fennmaradt. így például azon az 1811-ből származó térképen is, amely „Esk. Diószegi Istvánné Asszony Tanyája két nyilasnyi Földön" címet viseli, és alaprajzzal ábrázolja az „akol"-t és feltünteti a „Szérus Kert"-et is, valamint a „Kut"-at ugyancsak rajzzal.

65 Egy másik, 1811-ből való tanyatérkép nagy részletességgel számol be a „Piatz utszai Tóth János Uram Tanyája" építményeiről. Ábrázolja a körülkerített tanyaterületet a rajta lévő építmények alaprajzaival. A „Szénás Kert"-et fákkal ábrázolja, a „Kert"-et ugyancsak kerítéssel jelzi, mégpedig úgy, hogy a kert kerítésének egyik meghosszabbított oldalát „Szárnyék"nak mondja. Ezek között a tereptárgyak között szerepel a „Kút" is, méghozzá nagyszerű rajzzal.

66 Egy 1814-ből való térképen meg éppen csak ennyi feliratot olvashatunk: „ Jó kút".

67 Sok térképünk név szerint is említi a kutat, mint például egy 1834-es térkép a „Hódos' Kútjá"-t.

68 Egy ugyancsak szép gémeskútrajzot találhatunk a Kadarcs vendégfogadó építéséhez készült „Tégla kemenczék"-et ábrázoló, 1834-ben készült térképen.

69 Egy másik, 1856-ból származó térképünk pedig, amely „Fantek János Úr tanya földjé"-t ábrázolja (tészen: 533,250 • ölet vagy is 9000 • ölével 59 Vs nyilast) a „Holt Kadarts" mellett tanya alaprajzzal és az egyéb épületek közt a kutat is egy gémeskút rajzával. A rajz annyira részletező, hogy az ostoron függő vedret is ábrázolja.

70 A kútfajtákra mutat rá egy kései, 1899-ből származó térképünk, amikor is 59. Dv. T. 1051.-Vö.: Ecsedi István: A debreczeni népi építkezés -Néprajzi Értesítő XIII. 1912, 157-194.

1. m. 60. Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1564-1565. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Forráskiadványai 10. (Debrecen, 1985) 52-53. 61. Uo. 14-15. 62. Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1565-1566. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Forráskiadványai 12. (Debrecen, 1985) 43-44. 63. Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1566-1567. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Forráskiadványai 13. (Debrecen, 1985) 62. 64. Uo. 65. 65. Uo. 67. 66. Dv. T. 954. 67. Dv. T. 954. 68. Dv. T. 316. 69. Dv. T. 1107. 70. Dv. T. 1105. 361