A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)
Néprajz - Dankó Imre: Vízgazdálkodásunk népi alapjai II.
je"-n; mégpedig úgy, hogy ,,A' Holt Kadarcs menetele" fogta közre. 49 Az egyik, 1839-ből származó feliratunk az egykori út-utczaszabályozásra utal: „ A' régi árok kijebb és egyenességbe vitele által regulázott Utsza" jelölésével. 50 A korai csatornázás képét tárja elénk egy 1841 -bői való térképünk, illetve felirata. A felirat a „Nagy Csapó Útszán" „már készen lévő tégla Canalis"-t és folytatásában „készítendő tégla Canalis"-t jelöl. 51 A városi vízfolyások, árkok vízrajzi természetére legjobban egy 1844-ből származó szerény felirat mutat rá: „víz mosta árkotska". 51 Egy 1847-ben készített térkép pedig szépen mutatja és feliratozza a „Czegléd utszai árokajjá"-t. 52 Egy 1857-es térkép a város határában, a „Kösej folyó mellett", a város tulajdonaként jelez egy nagy kiterjedésű vizes területet, „Lenge lapos" néven. 53 A város legnagyobb vize a Tócó volt. Számtalan adat utal rá és térképen is szerepel. Különösen sok tanácsi rendelkezés szól halászatáról. A tanács 1554. március 13-án például elrendelte, hogy senki idegen ne merjen halászni a Tócóban és a lakosok közül se senki, a bíró pecsétje nélkül. De ezek közül se merjen senki többet fogni, mint ami asztalára egy napra elegendő. A pecsétet még aznap vissza kell vinni a bíróhoz. Senki a parton apró halakat ne hagyjon, hanem a halászok tüstént dobják vissza őket a vízbe. Ugyanekkor a tó mesterének és gondviselőjének Nagy Gergely esküdtet választották meg. 55 A Tócóban folyó halászat nagyságára vall az 1565. március 20-án kelt tanácsi határozat is a csík- és halárusításról. 56 De arról is tudunk, hogy a Tócó partján jó kerti földek voltak. 1565. április 30-án például tanácsi jegyzőkönyvi bejegyzésből tudjuk, hogy a „Német utszai Kalmár Györgynek" és sokan másoknak is, a Tóczó folyó (Fluvium Thoczo) mellett körülkerített, sövénykerítéses kertjeik vannak. 57 Két térképi adaton keresztül is érzékeltethetjük a debreceni vízigényes szakmák telephelyeinek vízrajzi viszonyait, vízgazdálkodási körülményeit. Az első térkép „Az Salétrom Főző Ház környékének Rajzolattya" címet viseli és 180 l-ben készült. Vízgazdálkodási szempontból a következő feliratait említjük meg: „Piramisok 3194 Qudr. Ölek." „Ganéj Dombok 1101 Quadr. Öl." „Ganéj Hordás tilalmazásra való Árkolás." „Salétrom szérűnek megtöltetett és Planíroztatott volt Gödrös Heljek foglalnak magokban 4791 Quadr. Öleket." „Vízállásos és bé Töltetlen Gödrös Heljek 1204 Quadr. Ölek." „Ganéj Dombok 3655 Quadr. Ölek." 58 Másik térképünk 1825-ből származik és a vájog-, cserépvető helyekről ad képet. Ennek feliratai: „A cserépvetésre kiszakasztott föld". „Vájog vető Gödrök." „Az ujj Cserépvető részére kimutatott Lakó hely" - kerítéssel, délre néző kapuval és házalaprajzzal. Ugyanez a térkép ábrázol egy „vájog vető kunyhó"-t is ugyancsak alaprajzzal. A debreceni középkori kutakról inkább jogi vonatkozásban tudhatunk meg sok mindent a XVI. századi forrásokból. Először is azt, hogy a kutat a házastelek, a ház szerves részének, tartozékának tekintették. Ahogy az egyik, 1565. március 15-éről származó adásvételi szerződés49. Dv. T. 1115. 50. Dv. T. 1135. 51. Dv. T. 1145. 52. Dv. T. 1153. 53. Dv. T. 1169/1. 54. Dv. T. 1210. 55. Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1552-1554. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Forráskiadványai 4. (Debrecen, 1982) 94. - Vö.: Ecsedi István: Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken. A debreceni Déri Múzeum néprajzi osztályának ismeretterjesztő közleményei 4. (Debrecen, 1934) és Áros Jenő: Debrecen környékének halai (Debrecen, 1938) 56. Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1564-1565. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Forráskiadványai 10. (Debrecen, 1985) 53-54. 57. Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1566-1567. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Forráskiadványai 13. (Debrecen, 1985) 58. Dv. T. 899. - Vö.: Kovács Béla: A debreceni salétromtermelés története. (Debrecen, 1941) és Dv. T. 311. A Miklós utcai kapu előtt lévő nagy salétromfőző ház környékének rajzolatja. 360
