A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Néprajz - Dankó Imre: Vízgazdálkodásunk népi alapjai II.

Dankó Imre Vízgazdálkodásunk népi alapjai II. Debrecen vízrajzi kérdéseiről írva lehetetlen nem szólni külön a Hortobágyról, a Hortobágy vízrajzáról is. Nemcsak azért nem, mert a Hortobágy évszázadokon keresztül Debrecen város határának szerves része; a városban folyó gazdasági-, társadalmi- és kulturális élet színhelye vagy egyébként lényeges tényezője volt, hanem földrajzi, hidrológiai okokból is. Végeredményében úgy, ahogy eleink is tették, hiszen az eddig idézett szerzők mindegyike magától értetődő módon szólt a Hortobágy vizeiről, vízügyi helyzetéről is, jóllehet Debrecen vizeiről, vízgazdálkodási kérdéseiről írt. Az előzőekben mi is említettük már, hogy városunk három kistáj találkozásánál létesült, s hogy ezek között a kistájak között, ha talaj- és felszínképződés, klimatikus viszonyok, vízrajzi és növényzetbeli tekintetben vannak is eltérések, különbözőségek, azok részben kiegészítik egymást, végső soron pedig egységet alkotnak, és nemcsak a gyakran változó közigazgatási határok következtében tartoznak össze. Ennek tudható be annak a sajátos helyzetnek kialakulása is, hogy a Hortobágynak nemcsak földrajzával és történelmével, hanem új-, sőt legújabb kori művelődéstörténetével is elsőnek és legrészletesebben debreceni kutatók foglalkoztak Debrecentől nem elkülönítetten, hanem azzal együtt. Munkásságuk arra is szolgált, hogy az országos érdeklődést felkeltsék a „legnagyobb magyar puszta" természet- és társadalomtudományi kérdései iránt. Itt is elsőnek Zoltai Lajost kell megenüítenünk, aki folyamatos, hosszú időn át tartó kutatásai eredményeként többször is foglalkozott a Hortobágy vízrajzával és a hortobágyi vízikultúrához kapcsolódó egyéb kérdésekkel is.

1 De még inkább fel kell figyelnünk a merőben debreceni, a „cívis tudós"-nak nevezett Ecsedi Istvánra, aki először földrajzi, közelebbről emberföldrajzi, majd pedig néprajzi vonatkozásban, monografikus igényekig eljutva foglalkozott a Hortobággyal.

2 Főmunkájában, A Hortobágy puszta élete című összefoglalásában behatóan foglalkozott a Hortobágy vizeivel, vízellátásával, egyéb vízügyi, sőt vízgazdálkodási kérdéseivel is.

3 Ecsedi munkássága idején lángolt fel először nagy erővel a Hortobágy hasznosításának kérdése. Ezen a nagy és rendkívül összetett kérdésen belül a vízgazdálkodással leginkább összefüggő halastavak létesítése, illetőleg még azt megelőzően az elszikesedés megakadályozása, illetve a már szikessé vált területek talajának megjavítása állt ér1. Zoltai Lajos: A Hortobágy (Debrecen, 1911) 10-13. 2. Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága. Folklór és Etnográfia 20. (Debrecen, 1985) 3. Ecsedilstván: A Hortobágy puszta és élete. (Debrecen, 1914)-Vö.: Ecsedilstván: A Hortobágy puszta természeti viszonyai (Szeged, 1908) 347