A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szűcs Ernő: Hadifogságom első négy hónapjának története

tunk e kérdésben az volt, hogy jó, rendnek kell lenni, de elvenni egy olyan emberi életet pár szem krumpliért, amely biztosan sok kín, szenvedés után maradt meg, ezt csinálni egy sokéves háború után, nem vétek, hanem bűn. Ennél vidámabb újszerűség volt az aug. 15-i esemény. Akkor, annál a háznál, ahol a parancsnokságunk székelt, a pajtában táncmulatságot rendeztek. Tangóharmonikások és egy hegedűs szolgáltatták a zenét. Igaz, valamiféle dob is szólt az együttesben. Kis noteszembe feljegyeztem, hogy én magam is táncoltam egy keringőt. Nem kis ideig kellett önmagamat biztatgatni, míg erre az egy táncra vállalkozni mertem, de ezt követően kamaszgyávaságom legyőzött, mert ezen az egy felkérésen kívül, többre már nem futotta merszemből. Gondolom - katonáink - szervezték ezt, s a falubeli lányok sem voltak elrontói ennek az alkalmi mulatságnak, hiszen a német legények ez időben valahol, szülőhelyüktől távol ehettek a hadifoglyok keserű kenyerét. Mindenesetre ezen a bálon sokan voltak, tömve volt emberekkel a pajta, de emlékezetem szerint mégsem ismételték meg. A szórakozások sorában további újszerűség volt számomra a kártyázás. Fogságom óta először ebben a faluban kártyáztam. Itt tanították meg nekem társaim a preferánsz és a ramsli játékokat. Érdekes, hogy eddig nem foglalkoztam az „ördög bibliájával", de Barensdorfban négy egymásutáni nap is feljegyeztem naplómba, hogy ezzel szórakoztunk. Élelmezésünkben is volt kellemes újdonság. Nevezetesen az, hogy az előzőekhez vizonyítva egyaránt sokat javult mennyiségi, de minőségi szempontból is. Ha ezen a téren Neukirchenben éltük át a mélypontot, és Friedrickshof hozta a kis javulást, akkor a barensdorfi napok hozták az első jelentősebb előrelépést. A helyesebb értékelés, vagyis a félreértések elkerülése végett, azonban mindehhez hozzá kell tennünk, hogy élelmezésünk napi kalóriaértéke még most sem érhette el az 1700-1800-at. Ehhez azonban hozzá lehet számítani azokat a további kalóriákat, amelyeket egyénileg ügyeskedtünk össze, szereztünk be. Én pl. házigazdámtól vásároltam almát, körtét, szilvát, s egész eddigi fogságomat tekintve ekkor ettem először gyümölcsöt. Volt ennél furább újdonság is számomra. Az történt ugyanis, hogy három cigarettáért vettem egy fél disznót. Na persze csak sündisznót. El is készítettük a rátekintésre mini sertést formázó, húsának ízére nézve pedig a csirkéhez közelítő ételkülönlegességet. Sőt az üzletet pár nap múlva megismételtük, de akkor már egy „egész disznót" vásároltunk. Rájöttünk, ha a feldolgozás során megnyúzzuk az állatot, akkor a tüskék gyökerétől is megtisztul az ételünk, de akkor elveszítjük a disznócska zsírrétegét is. Következésképpen nem szabad nyúzni, hanem porzsolni kell a sündisznót. Igaz, így a tüske gyökerei nem égnek le, de a számunkra nagyon fontos zsírt sem veszítjük el.

15 Itt Barensdorfban született meg nálunk a „hadifogoly-malom" találmánya.

I6 Ezt megelőzően már hosszú idő óta fogyasztottunk különböző gabonaszemeket. Ezeket jó darab ideig egészben, vagy éppencsak valamilyen mozsárszerű dologban némileg összezúzva főztük meg. Nos, a lelemény segített, s mivel az aratást követően egyre nagyobb mennyiségben állt rendelkezésre a gabonafélék valamelyike, feldolgozásukhoz a következő eszközt találta ki valaki a táborunkban: Először is egy nagyobb, általában 1 kg beltartalmú konzervdoboz alulsó és fedőlapját eltávolítottuk. Majd a henger alakú doboznak oldalát, a palástot végigvágtuk, kiterítettük és egy szeggel sűrűn átlyukazgattuk. Amikor ez elkészült, a lapot érdes részével kifelé - eredeti mére15. Évek múlva egy társaságban elmeséltem ezt a történetet, s akkor az egyik hallgató olyan jóízűen kacagott „három cigarettáért egy fél disznót" kifejezésen, hogy a könnye is potyogott. 16. Érdekes, a malomnak ugyanezt a formáját más táborokban is „feltalálták". Az egyezés oka az lehetett, hogy a szükséglet, de a lehetséges hozzávalók, tehát a felhasználható elemek is teljesen azonosak voltak az egyes táborokban. 332