A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szűcs Ernő: Hadifogságom első négy hónapjának története

ténél kissé szűkebbre fogva - rászegeztük egy vele egyező hosszűságú gömbfa darabra, majd ez utóbbit merőlegesen egy kb. 1 méter hosszú deszka közepére rögzítettük. Ezután fogtunk hozzá a szerkentyű másik alkotó elemének elkészítéséhez. Egy másik konzervdobozt (ez eredetileg azonos nagyságú volt, mint az előző doboz, de ezt később sem szűkítettük), amelynek alap és fedőlapját ugyancsak eltávolítottuk, befelé rücskösre lyuggattuk át, ráhúztuk a deszkára rögzített társára, miközben erre a külső köpenyre felül egy keresztfát drótoztunk fogantyúnak. A kettő közötti hézagba öntöttük a megőrlendő gabonát. A földön ülve, a malom deszkarészét combunkkal leszorítva, a fogantyúval oda-vissza negyedívnyi mozdulatokat végeztünk. A kipergő őrlemény az előre leterített vászonra hullott. Az így nyert anyagot szardíniás dobozokból készített sziták segítségével különböző finomságú részekre osztottuk (liszt, dara, stb.). Miután ilyen pompás eszköz rendelkezésre állt, aug. 20-án magam is kimentem a tarlóra mint ezt sokan csinálták -, kalászt gyűjteni. Az ott szerzett terményt másnap feldolgoztam a malommal. Mit mondjak, a malom kapacitása nem tette lehetővé az exportra termelést! Aug. 23-án hajnali V2 4 órakor ébresztve, egy órával később elindítottak bennünket gyalog Hansühn-Hammersdorf-Lehsahn útvonalon, majd onnan V2 12-kor vissza. Ebből a kötelező sétából, mi már tudtuk; holnapután, tehát egy pihenőnapot közbeiktatva új táborhelyre fogunk menni. Ez be is következett, mert aug. 25-én a Fiderickenhof nevű tanyára vonultatták a leventéket. A katonák most már nem jöttek velünk, tehát most már elkülönítettek bennünket. A közbülső napon azonban egy nagyon fontos dolog történt. Ekkor, aug. 24-én megjelentek a fertőtlenítők. Ruhánkba, hajunkba, csomagjainkba, fekhelyeinkbe jó bőven szórva-fújva a fehér port, kipusztították az élősdieket, amelyek ezután fogságunk hátralévő háromnegyed évében soha nem is jelentkeztek. Fogságom első négy hónapjának történetét foglaltam össze. Vélem, bárki, aki elolvasta az előzőeket, nem tekinti azt valami kéjes nyaralásra való visszaemlékezésnek. Kivált, ha hozzászámítjuk a háború utolsó periódusának a szenvedéseit is. Ennek ellenére, az a furcsa dolog történt meg velünk, magyar leventékkel, hogy amikor hazajöttünk, „piszkos nyugatosnak" számítottunk. Ottani fogságunk politikai feketepont lett rajtunk. Vajon ki találta ki ezt a „minősítést" ?! Mindenesetre vele szemben ma is állítom, mi nem kiváltságos kegyeltjei, hanem szenvedő áldozatai voltunk a fasizmusnak, de a „piszkos imperialista"-nak emlegetett hatalmak sem becézgettek minket. Közülünk sokan életüket veszítették a háború forgatagában, mások örök időkre kiható testi, vagy mély lelki sérüléssel kerültek haza. A problémát nem óhajtom most tovább boncolgatni, de azt hiszem legalább ennyit el kellett mondani a magyar fiatalok ügyéről, és egykori megítéléséről. A leírtak négy különböző típusú hadifogolytáborban játszódtak le, annyiban azonban ez a négy tábor egységesnek tekinthető a mi szempontunkból, mert ekkor még nem működött a későbbi hadifogoly középiskola. Ezekben a táborokban még kötetlenebb volt az élet. Mármint abban az értelemben, hogy ekkor még nem volt ébresztő és nem volt mindennapos rendszeres foglalkozás stb. Visszagondolva az eseményekre; meg kell állapítanunk, hogy az általában havonkénti költöztetések csak akkor, a cipekedéssel egybekötött vonulások idején voltak kellemetlenek. A helyváltoztatások ugyanis - és ezt nagyon jó, hogy csináltatták az angolok -, a más és más körülmények megakadályozták vagy legalábbis mérsékelték az önmagunk elengedését, az apátia eluralkodását. A csomagolás, menetelés, helyfoglalás, berendezkedés több napos programokat adott, kikapcsolódást az örökös egyformaságból, s maga az új környezet is mindig frissítőleg hatott. Az angolokról szólva el kell mondani azt is, ha nem is babusgattak minket, de következetességük közben is emberségesek voltak. Mint írtam, első táborunkat, Rehnát leszámítva szinte 333