A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szűcs Ernő: Hadifogságom első négy hónapjának története

ra egy ablak nélküli kocsiszínben jutott hely, ahol emeletes ágyak voltak hulladék faanyagból összeütve. így már maga a fekhely, de a helyiség sem érte el a friederickshofi parancsnokságon lévő ágyam, szobám színvonalát. Ráadásul - nem kis bánatomra - ez a kocsiszín ahányszor csak eső volt, annyiszor ázott be. Miután szétnéztem új udvarunkon, megállapíthattam; a magyar szokásoktól eltérően, de Németországban gyakori esetként egyetlen nagy épületben nyert elhelyezést a család lakása, a pajta és az istálló. Ezekbe a részekbe nemcsak az udvar felől lehetett egy-egy ajtón, vagy kapun (pajtába) keresztül bejutni, hanem az épületen belüli folyosó rendszerrel is összeköttetésben voltak egymással. Ugyanakkor az udvar különböző pontjain más építmények is álltak. Pl. kocsiszín, lomtár, tyúkól stb. A telek egy része konyhakertnek és házhoz közeli krumpliföldnek (a határban ugyanis létezett még egy nagyobb darab krumpliföld) lett elkerítve. Ezenfelül az udvaron, ezen a vidéken nem ritkaságként egy külön kis tavacska is létezett. Barensdorf szomorú újszerűsége, eseménye volt, amit már említettem, hogy itt lőttek le a policájok egy hadifoglyot, akit a falun kívül, a termények dézsmálásán kaptak. A mi álláspon9. kép. A barensdorfi lakhely vázrajza 331