A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szűcs Ernő: Hadifogságom első négy hónapjának története

Ezeknek a könyveknek a felhasználásával készültünk mi hárman (Feri, Béla és én) az tín. önképzőköri előadásokra, s ezek közül az elsőt már máj. 11-én meg is tartottuk. A szakmai felosztás az lett, hogy Kovács Béla tartotta az akkoriban természetrajz keretébe eső ismeretekről szólókat, ma azt mondanánk, hogy biológia, növénytan tárgyaiból. Bátyám a matematikát, fizikát, hittant, és magam pedig az irodalom, történelem témakörét vállaltam. Közbevetően talán nem érdemtelen megjegyezni, mindhárman hűek maradtunk akkori választásunkhoz. Béla agráregyetemi oktató, bátyám lelkész, magam pedig irodalom-történelem szakos tanár lettem. Az önképzőköri foglalkozások akként történtek, hogy a földön ültünk, a hallgatóság körülvette az előadót, s az ismertetésre került anyaggal kapcsolatban kérdéseket is lehetett feltenni az előadónak. Ha valaki akart, s rendelkezett hozzávaló füzettel, írószerszámmal, jegyzetelt is. De ehhez felszerelést ekkor még intézményesen nem tudtunk nyújtani. Ezek a foglalkozások egyre népszerűbbek, látogatottabbak lettek. A fiúk ráértek, s ha másért nem, az unalom agyonütése miatt is sokan eljártak a foglalkozásokra. Érdekes volt, hogy a magyar táborparancsnok (minden nemzetnek külön megbízott parancsnoka volt, akiken keresztül tartották a kapcsolatot az angolok a foglyokkal), - ez ugyanaz a Jancsó százados volt, akiről már volt szó -, s ő jelentette az angoloknak ezeket a foglalkozásokat, aminek az lett a következménye, hogy fogolytartóink tervbevették, és rövidesen meg is valósították, hogy „Németország angol megszállási övezet ifjúsági táboraiban" több tagozatú (polgári, gimnázium, kereskedelmi) iskolát létesítsenek. Ennek az oktatási intézménynek működéséről majd később, a friederikenhofi alcímű részben fogok szólni, de már most feltétlenül fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ennek az iskolának alapgondolatát, sőt első formáját mi hárman hoztuk létre még első fogolytáborunkban, Rehnában. Mindenesetre ez a hadifogoly-középiskola egyedülálló létesítmény volt a háborút követően. A hitélet is folyt. Feljegyzéseim szerint máj. 10-én, csütörtökön volt a fogságbaesésünk utáni első istentisztelet, majd 16-án és 18-án úrvacsorai előkészítő lett tartva, amit 20-án követett az úrvacsoraosztás. Csakhogy ezt Feri nem akarta kulacsaljból (katonai pohárból) kiszolgálni. E célra használtuk fel azt a két nikkelezett 12 cm magas fémpohárkát, amit ajándékba kaptunk bátyámmal a tábor közepére állított autók anyagából. A poharak öblös része egy-egy megfordított rohamsisakot ábrázolt, s talapzatukba be volt vésve: „Gebr. Schürmann". Ezek valószínűleg eredetileg valami magasrangú német tiszté lehettek, s egészen más célra készültek, mint amire mi ekkor használtuk.

10 A sport is megtette első lépéseit. Máj. 14-én megalakult a magyar futballcsapat. Három nappal később már mérkőzést is játszott, és ki is kapott 2:0-ra, de sajnos az ellenfél nevét nem jegyeztem fel, s több mint negyven év távlatából nem is jut eszembe, hogy kivel mérkőztek. Az együttes azonban hamar feloszlott, mert a gyenge koszt nem tette lehetővé a sok erőt igénylő sport folytatását. Mint már említettem táborunk őrzését máj. 20-án átvették az angolok, ők valahogy komolyabban vették a dolgokat, vagy ha úgy tetszik, ők nem vették olyan nagy vonalúan, mint az amerikaiak. Elődjeik csak egy táborszemlét tartottak (13-án). Az angolok már szolgálatuk másnapján, 21-én szemlét tartottak, 24-én pedig már egy tábornokuk inspiciált. Ezt követően két nap egymásután sorakozókkal összekötött szemlék voltak, majd 28-án 10 km-es országúti sétára vittek bennünket. Igaz, következő nap igen erős kosztot, felemelt fejadagot adtak. Máj. 31-én kelt szárnyra az a hír; más táborba fognak költöztetni. Erre június 2-án meg is jött a parancs. 10. A két pohárból az egyik, amelyik az enyém volt, még ma is megvan, kedves emlékeim között őrzöm. 323