A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szűcs Ernő: Hadifogságom első négy hónapjának története

dikban a híradósok táboroztak. A negyedik rész egyik végén a tisztitábor, középen az ellátósok, s azon túl a közös magyar konyha számára fenntartott hely volt. Ez utóbbi helyen csak idők múlásával indult meg a főzés, mert bizony az amerikaiaktól csak máj. 7-én este kaptunk először enni. Addig abból éltünk, ami nekünk tartalékban volt, vagy amit a szekerek, autók kirablásával gyűjtöttünk, esetleg az elkövetkező napokban cseréltünk. Itt tartom helyénvalónak megemlíteni a következőket: Korgó gyomorral, de némi megértéssel vettük tudomásul, hogy az USA hadserege bajban van élelmezésünkkel. A tenger, kivált a part közel ekkor még aknásítva volt, így nehézségbe ütközött a szállítás. A németek pedig saját raktáraikat sorra megsemmisítették. A nehezen partratett készletekből az amerikaiak elsősorban saját hadseregüket látták el, második volt a civil lakosság, s csak azt követte a foglyokról való gondoskodás. Amikor azután először osztottak is nekünk valamit, akkor is fejenként 6 darab rizslisztből készült kekszet és 10 szem pöszméte befőttet adtak. Nem éppen magyar gyomor számára való összeállítás! Még hosszú hónapokon át minimális élelmezést kaptunk (cca. 1200 kalória/nap). így történhetett meg, hogy fogságom első két hónapjában majd 20 kg-ot fogytam. Bizony sokan estek össze az éhségtől, még többen panaszkodtak, hogy éhesek. Ezért ébredés után csak szakaszosan volt érdemes felállni, de még így is fekete, zöld karikákat látott az ember. A rendkívül kevés kosztot máj. 21-ig készleteinkből - mi négyen - valamelyest pótoltuk, de akkor utolsó konzervünk is elfogyott. A következőkben rajtunk sokat segített az, hogy Kovács Béla eladta értékes karóráját egy olyan magyar katonának, aki kijárt a táborból a rehnai pékségbe dolgozni, s onnan nekünk, másodnaponként egy-egy 2 kg-os kenyeret hozott be (összesen 20 db-ot), s ezt Béci megosztotta velünk. Lehel alsónadrágját adta el rozsért, mi meg Ferivel a fogolytábor nagy „valutájáért", cigarettáért igyekeztünk további pótélelmet vásárolni közösségünk asztalára. E témához, a táplálkozáshoz kapcsolódik az, hogy a tüzértisztek rájöttek, van nekik egy zsák lótápjuk. Ezt a táborrészleg tagjai között, ellentételezés nélkül, testvériesen szétosztották. Igaz, ennek döntő része zabból állt, de sok rozs és árpaszem is volt közte. A kapott anyagot szétválogattuk és egészszemként megfőztük. Később, az ilyen gabonaféleségekhez egy „találmányt" alkalmaztunk (1. a barensdorfi részt), amelynek segítségével darát, illetve lisztet tudtunk készíteni. Ivóvízhez úgy jutottunk, hogy a tábor szélén folyó kicsiny patakból az angolok felszivatytyúzták a vizet három darab több méter átmérőjű, fedél nélküli és 1,20 méter magas, lécekkel kimerevített sátorponyva tartályba, s ott klórozták. Ide kellett edényekkel sorbaállni az embereknek, ha vízre volt szükségük. Jó időbe telt, míg megkapták. Az igaz, hogy volt időnk bőven, a hadifogoly ráér, de a vízre várva mégsem szívesen ácsorogtunk a tűző napon negyedórákat a sorban. A „vízműtől" jó néhány méterrel arrább, a patak folyásának lentebbi szakaszánál, a parton voltak az ásott, ülőke nélküli latrinák. Ezek harminc centi széles, egy méter mély árkok voltak, amelyeket időről-időre fertőtlenítettek és homokkal is leszórtak. Ha eljött az ideje, teljesen betemették és újakat ástak. Az egészségügyi körülmények között meg kell említenem, hogy fogságbaesésünk után nem sokkal, máj. 18-án beoltottak bennünket olyan szérummal, amivel megakadályozták a különbözőjárványok kitörését. Ilyen baj nem is következett be egyetlen táborunkban sem. Mosdási lehetőségünk ugyan volt, de mivel nem volt könnyű vízhez jutni, így bizony nem mindennap csináltuk. Közben az amerikaiak felduzzasztottak a patakot. Ezt néhányan kihasználtuk, s pl. máj. 13-án megfürödtünk. Ami pedig a kulturális adottságokat illeti, szólni kell arról, hogy bátyám egy teljes zsák könyvet, közte sok tankönyvet cipelt magával. Az igazat megvallva én ez ellen sokat lázadoztam, mert ez azt jelentette, hogy kettőnk minden más felszerelését, fehérneműjét meg nekem kellett vinni, ha helyváltoztatásra került sor, márpedig az angolok általában 4-5 hetenként mindig más táborba irányítottak bennünket. 322