A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szűcs Ernő: Hadifogságom első négy hónapjának története

befűtve, egy babgulyást főzzenek minden magyar számára. Ez meg is történt, így fogságbaesésünk pillanatában nem voltunk éhesek. Ennél sokkal meghatározóbb, a későbbiekre jobban kiható volt a másik döntés. Eszerint ki kell használnunk a még rendelkezésünkre álló időt, amíg szabadon mozoghatunk, s egy közelben folyó csatornán átmenve, a jelenlegi pontunktól nyugatibb részen lévő egység fogságába kell esnünk. Nem tudnám megmondani ki tette ezt a javaslatot, de szeretnék a következményéről szólni. Amikor ezt a határozatot kihirdettük az egységeknél, voltak olyanok, akik kinyilvánították; hogy ők „Nem mennek sehova!", „Egy lépést sem tesznek!", „A háborúnak vége van, nekik ne parancsolgasson most már senki!" stb. A történet igazi csattanója évek múlva lett világos. Ugyanis mi, a többség megtettük azt a kb. 4-5 km-nyi utat, átmentünk az említett csatornahídon, amerikai fogságba estünk. Ők máj. 20-án átadtak bennünket az angoloknak, akik jún. 3-án harckocsik kíséretében elindítottak bennünket Gadebuschba. (Mi mögöttünk a T 248.822 számú harckocsi jött.) Mindez azért történt, mert a szövetségesek között zónahatár 317