A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szűcs Ernő: Hadifogságom első négy hónapjának története

gyűjtve villamoskalauznőtől grófkisasszonyig, s őket „Flakhelferin"-nek képezték ki a félkarú, féllábú, vagy egyéb csonkulás miatt frontszolgálatra alkalmatlan altisztek.

1 A nyelvi nehézségeket Wismarban úgy oldották meg - mivel a magyar gyerekek általában nem tudtak németül -, hogy néhány Magyarországról származó „népi németet" osztottak az egységekhez, akik a kiadott parancsokat lefordították, illetve a két oldalú tolmács szerepét töltötték be. El kell azt is mondani, hogy leventéinkkel inkább csak a munka nehéz, fárasztóbb részét végeztették pl. amikor útelzárókat készítettek, akkor először is az út két oldalán egymástól másfél méterre lévő hatalmas, vastag fatörzsekből, két-két 3-4 méter széles, 8-10 méter hoszszú, 2-3 méter magas karámszerű, de hézagmentes falakat alakítottak ki, amelyeknek belsejét kővel és földdel tömették meg. Mindezeknél a fatörzsek ide-oda cipelését, a kő és föld tömítés kiásását, talicskázását, az említett fatörzsekből kialakított keretek közé berakását a mi fiainkkal végeztették.

2 Fogságbaesés Április 30-ával azt j egyeztem fel kicsiny notesz-naptáramba: „Konyha felosztás, kenyeret hoztak a fiúk. Géppuskázás, általános menekülés, dé. u. robbanások. Raktár osztás." Csakhogy ezek a feljegyzések részben magyarázatra, részben kiegészítésre szorulnak. Először talán a magyarázatokat: Minden frontközeit megjárt egyén tudja, hogy egy olyan hatalmas katonai laktanyában (Wismar), amelynek csak kiegészítői voltak a minket befogadó fabarakkok, nos ha egy ilyen laktanya rendszerben hozzáfognak a konyha felosztásához, az a terület rövid időn belüli feladását jelenti. Ezzel azonos jelentésűnek kell tekinteni az idézetnek azt a részét is, hogy „Raktár osztás", amikor is a különböző magazinok anyagát engedték boldog-boldogtalannak széthordani (bakancs, ruha, szőrmellény, stb.). Amit azonban akkoriban nem írtam fel, de e sorokat olvasva ma eszembejutnak, tehát kiegészítésként teszem az iménti idézethez: A leírt események azonban nem mentek simán. A nap során ugyanis, többször is, amerikai gépek mélyrepülő támadása érte a tábort. Azaz bombákat, légiaknákat dobtak le a laktanyára és a szárnyakba beépített gépágyúkkal, géppuskákkal végigpásztázták a katonákkal telezsúfolt területet. Egy robbanólövedék darabot, amely fejem felett szakította át a barakk oldalát, majd hozzám közel fúródott a padlóba, meg is őriztem ezekből a támadásokból. Ugyanakkor a laktanya kerítésén át láthattuk, hogy a mellettünk elhaladó országúton egyre sűrűbb sorokban alakulatok húznak Grevesmühlen, azaz nyugat felé, tehát már megindult a visszavonulás, mégpedig erőteljesen. A másik, hasonlóan fel nem jegyzett momentum délután volt. A németek lelőttek két holland fiút (ők is földmunkát végző munkaszolgálatosak voltak), akik az engedélyezettnél hamarabb óhajtottak hozzáfogni a raktár készletének széthordásához. Két órával később azonban már maguk a németek tárták szélesre a raktárak ajtaját, és szólították fel az embereket annak kifosztására. További dolog, amivel ki kell egészíteni a naptári feljegyzéseket; sötétedés körül altiszti, csak altisztekből álló alakulat érkezett a laktanyába, s jó részüket a magyar leventék által lakott 1. Flakhelferin = Fiáknál kisegítő nő. A „fiak" = nagy tűzgyorsaságú, többcsövű, kisebb lőtávolra alkalmas légvédelmi ágyú, amelyet mélyrepülésben támadó gépek ellen, rendszerint vonatszerelvényeken, katonai táborok közelében használtak. 2. Most már csak a teljesség kedvéért írom le, hogy az útelzáró akként működött, hogy két csillére fel volt rakva 20-25 szál erős fatörzs, s ezeket a csilléket, amelyek sínre voltak téve könnyedén lehetett betolni az egymástól másfél méterre - a szövegben leírt - tömbök közé, miközben megfelelő helyen a két csille egy-egy előre megásott gödörbe esett le. A 20-25 szál fatörzs pedig immár az utat keresztben elzárva az országút két oldalára épített, két-két, összesen négy szorítópofaként működő fából, kőből, földből készült tömb közé került. 314