A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szűcs Ernő: Zum Auftreten von Übergangsformen bei den Betrieben im Industrieleben von Debrecen in den Jahren zwischen 1848 und 1867

első három kivételével a vasüzlet államosítását követően vállalatvezetői kellően át nem gondolt túlbuzgó intézkedés következtében zúzdába kerültek és megsemmisültek. A következőkben az általa összeszedett adatokat kívánom több újabb kiegészítéssel rendszerbe foglalva közkinccsé tenni.

5 /. Sesztina János és özvegye kora 1819-1846 A debreceni Sesztina vasüzletet Sesztina János alapította 1819-ben,

6 amikor is a legalacsonyabb klasszisba: a IV. osztályba sorolták. De hamarosan szép eredményt tudott felmutatni, mert az 1821/22. évre szóló vásárosok classificatiójában a IV. classisbol már a III. classisba lép elő, és két inast is vesz fel. Az 1823/24. évben pedig már a II. classisban van, s a személyzet egy legény és egy inas. Sesztina János ezután a társaság classificatiójának II. classisában végig megmaradt, egészen haláláig, 1839-ig, és hol egy legénye és egy inasa, hol pedig két inasa vagy egy legénye és két inasa volt.

7 Üzlete a Piac u. 1712. sz. (ma Vörös Hadsereg útja 21. sz.) alatti házban volt. Különben ő rendelte meg mint vaskereskedő 1836-ban a gróf Sztáray Vince-féle Ung megyei felsőremetei vasgyárban Beregszászi Pál professzor által tervezett Csokonai Vitéz Mihály öntöttvas síremlékét és ő is hozatta azt Debrecenbe saját felesége részére ennek mintájára készíttetett lényegesen kisebb vasgúlával együtt.

8 Sesztina János üzletében a Debreceni Nemes Vasáros Társaság jegyzőkönyvei szerint a következő inasok tanultak: Gross Frigyes Várady Lajos Rascher Imre Treleczky Ferenc Müller Károly Bársony Lajos A felsoroltak közül Gross Frigyes Mateóc (Matzdorf, ma Matejovice) községbe való volt a Szepességen. A másik két német nevű is valószínűleg a Felvidék német ajkú településeiről származhatott. Debreceni egy volt közöttük: Várady Lajos, akinek édesapja Várady János vaskereskedő volt Debrecenben. Treleczky Ferenc valószínűleg Nagyváradról jöhetett, mindenesetre később Debrecenben nyitott önálló vaskereskedést. Bársony Lajos székelyhídi (Bihar m.) származású volt. Sesztina János egyébként 1830. jan. 6-án két kiskorú fiát: Lajost és Károlyt is beszegődtette magához inasnak.

9 Sesztina János halála után (1839) özvegye (második felesége), Budeusz Anna vette át a Sesztina vasüzlet vezetését, amihez azonban nemigen értett. Alatta a cég hosszú hanyatlásnak indult. Hogy kik voltak alkalmazottai, munkatársai, kiknek segítségével vezette üzletét, nem tudjuk. Egyetlenegy alkalmazottjáról van csak tudomásunk 1843/44-ben, Nehrer Mátyásról, aki Pákh Alberttel együtt Petőfinek volt barátja. Sok időt töltöttek itt együtt. Nehrer Mátyás nagyon derék, ügyes és kiváló ember lehetett, mert később mint rozsnyói vaskereskedő, ő lett a város leggazdagabb embere. A hagyomány szerint ő fedezte fel a borsodi antimonittelepeket. 5. Itt kell hálával megemlékeznem néhai Schmidt Gyula (t 1986) úrról, a Sesztina vaskereskedés volt detailvezető-helyetteséről, „Gyula bácsiról", aki sok szóbeli, írásos és fényképanyaggal járult hozzá tanulmányom teljesebbé tételéhez. Ugyancsak itt mondok köszönetet Oláh Barna, Szabó Lajos és különösen Csellé Pál uraknak (valamennyien hosszabb ideig működtek a Sesztina vasüzlet kötelékében) azért a számos új adatért, melyek segítségével lényegesen kiegészíthettem munkámnak elsősorban a két világháború közötti, a II. világháború alatti és utáni időszakra vonatkozó részeit. 6. A Nemes Vasáros Társaság jegyzőkönyve, 1819. május 27. Déri Múzeum. 7. Classificatio Officium (kereskedők és mesteremberek lajstroma 1752-1850 HBML) IV. 1012 f. 8. Sápi Lajos: A régi debreceni temetők és síremlékek. In Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-64. 173. 9. A Nemes Vasáros Társaság jegyzőkönyve 1830. jan. 6. Déri Múzeum. 258