A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szűcs Ernő: Zum Auftreten von Übergangsformen bei den Betrieben im Industrieleben von Debrecen in den Jahren zwischen 1848 und 1867

Rozsnyón szeggyárat is létesített, ahonnan később sok szeget szállított Debrecenbe a Sesztina vasüzletnek is.

10 A szilvásváradi vasgyár viszont, mely az időben Sesztina-érdekeltség volt, nyersvasat (rtídvasat) szállít Nehrer Mátyásnak. Néhány fennmaradt szilvásváradi vasgyári levélből megállapítható, hogy pl. 1873. május 13-án Nehrer Mátyás vaskereskedő és szeggyáros részére tranzitál a Sesztina cég rúdvasakat Rozsnyóra szilvásváradi fuvarosokkal. 1873. jún. 4-én pedig a „vadnai vaspályán" szállít vasat Rozsnyóra ismét csak Nehrer Mátyásnak.

1! Egyébként a Nehrer Mátyás rozsnyói szeggyárból a Sesztina Lajos cég utoljára 1886-ban vásárolt árut. Sesztina János idősebbik fia, Lajos 1845-ben átvette ugyan mostohaanyjától apja üzletét, de még nem érezte magát sem szakmailag, sem anyagilag elég erősnek, hogy azt folytatni tudja, ezért 1846 januárjában egész árukészletét eladta Farkas Ferenc debreceni vaskereskedőnek, ő pedig februárban visszatért Bécsbe a Franz Winkler Söhne céghez alkalmazottnak. //. Sesztina Lajos kora 1850-1905 (Közben 1902-1905, az I. Triumvirátus: Sesztina Lajos, Sesztina Jenő és Weszter István kora) Sesztina Lajos

12 csak a szabadságharc után, ahol mint nemzetőr részt vett a schwechati csatában is, tudta csak többek segítségével 1850 szeptemberében vasüzletét Debrecenben a régi helyen újra megnyitni. Egy Szálai nevű vasároslegény volt az első és egyetlen alkalmazottja, akivel üzletét megnyitotta.

13 Az 1850-es évekből rajta kívül csak két segéd nevét ismerjük: 1852-ben Greskovits Józsefét, és 1858-ból Hoff elder Mátyásét. Ez utóbbi minden valószínűség szerint mecenzéfi (Unter-Metzenseifen, ma Nizni Medzev) származású volt, mivel a Sesztina cég mecenzéfi szállítópartnerei között éppen ez idő tájt szerepelt a Kosch és Hoffelder cég. Hoffelder Mátyás később Nagykárolyban nyitott önálló vasüzletet. Az 1860-as évek első felében a Sesztina Lajos cég 1949-ben zúzdába került könyvei szerint a következő segédek léptek be a vaskereskedésbe dolgozni: 1860: Raits Gyula és Klekner Manó 1861: Koósch József 1862: Einbeck János és Hegedűs Ödön 1864: Mitkovits Gyula Közülük Raits Gyula később Balmazújvároson lett kereskedő, Klekner Manó pedig Debrecenben eleinte Stegmüller és Klekner közös cég alatt, 1870-től önálló vaskereskedőként működött. Koosch József, úgy tűnik, ismét mecenzéfi lehetett, mert azokban az években Koósch A és Böhm cég Mecenzéfen működik és szállít szeg- és szerárut a Sesztina vasüzletnek. Hegedűs Ödön később Nagyváradon lett önálló vaskereskedő. Einbeckről és Mitkovitsról nincs további adatom. Sesztina Lajos vaskereskedő és neje, Beőr Julianna 1861. aug. 31-én megvette a Piac u. 10. Petőfi tele Debrecenben. írta Oravecz Ödön dr. — „Magyarság" 1929. febr. 24. 11. Gömör-Kishont vármegye (Magyarország Vármegyéi és Városai. Szerk. Borovszky Samu) 255. „Szeggyár 1865-ben kettő volt a megyében: az egyik Rozsnyón, Nehrer Mátyás tulajdona, mely évenkint mintegy 70 millió szeget gyártott." A Szilvási (szilvásváradi) vasgyár levelezése 1873. (Sesztina-Nagybákay családi iratok, cikkíró birtokában) 12. Életéről 1. Nagybákay Antal-Timár Lajos: Egy debreceni kereskedő életpályája az inasévektől a nemesség megszerzéséig. In Magyar Történeti Tanulmányok XIX. (Debrecen, 1986) 13. Sesztina Lajos cég üzleti könyvei. 1850. Déri Múzeum. 259