A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szűcs Ernő: Átmeneti üzemi formák jelentkezése Debrecen ipari életében 1848–1867 között

Végigtekintve a város manufakturális vagy azt a szintet meghaladó üzemein, több megállapítást tehetünk. Elsőként azt, hogy számos iparágat ölelnek fel: agyag (tégla és cserép), gépes gépjavító, vegyészeti (keményítő-, szappan- és gázgyártás, gyertyaöntés, salétromfőzés), fonó és szövő (selyemhernyó-tenyésztés és gyapjúfonó), papír-, fa-, csont- (enyvgyártás, kefekötés), nyomda-, élelmezési ipar (malmok, ecet-, sör-, likőr-, szesz- és cukorgyártás), élvezeti ipar (dohány). Figyelembe véve, hogy egy-egy iparágban több üzem is létrejött (malmok, nyomdák), s ha egy-egy termelési egységben dolgozó segéderők száma néha (ecetgyárak) csak néhány főre is rúgott, más esetekben viszont több száz főre (cukorgyár, salétromfőző), együttesen szemlélve őket megállapíthatjuk: a város ipari dolgozóinak jelentős hányada már nem céhes keretben dolgozott. Igaz ugyan, hogy a gyárakban a megfelelő szakembereket, pl. a cukorgyár esetében a mérnököt, az István malom esetében a főmolnárt Ausztriából kellett hozni, de mellettük a munkások magyarok voltak, s ezzel városunkban egy új társadalmi réteg, a nagyüzemi munkásság kialakulása vette kezdetét. Jelentős volt Debrecen e 19 évének (1848-1867) ipari előrehaladása, ha mutatkoztak is olyan területek (salétromfőzés, sörgyártás), ahol visszaesés következett be. Jellemző vonásként emelhetjük ki, hogy a korszak helyi gyárai, de manufakturális üzemei is nagyobbrészt a mezőgazdaság termeivényeit dolgozták fel (gabona, cukorrépa, dohány), és elsősorban helyi szükségletre termeltek. Akadt azonban közülük nem egy (nyomdák, cukorgyár), amelyek több vármegyére terjesztették ki piacukat, sőt az István malom és a szövőgyár, valamint a kefegyárak már e periódusban is országhatárokon, kontinensen túlra is szállítottak. Közös vonás, hogy a gőzgéppel dolgozó vállalatok sem - kivéve 1869-től az István malmot - használtak szenet ebben az időszakban, még a gázgyár is a környékbeli erdők fájából állította elő a légszeszt. Ez a jellemző vonás azonban magába foglalta Debrecen kapitalizmus kori iparfejlődésének alapvető 253