A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szűcs Ernő: Átmeneti üzemi formák jelentkezése Debrecen ipari életében 1848–1867 között

citása pedig napi 140 bécsi q lett (évi 42 000 mai q). A hajtóerőt egy harminc lóerős gőzgép adta. A vállalati tőkét 81200 forintban (eredetileg 40 ezerre tervezték) állapították meg, amit 50 forintos címletekben bocsátottak ki, annak érdekében, hogy a kisebb tőkék is részt vehessenek az alapításban. A malom telephelyét a városi tanács adta ingyen a társulatnak, az úri jog elismeréseként azonban évi egy aranyat kért a vállalattól. A részvénytársaság azonban már 1850-ben megváltotta a 13 kh nagyságú területet (a mai Hámán Kató-Tanácsköztársaság-Thomas Mann-Végh Dezső utcák határolta részt), s 1847. március 28-án szerződést kötöttek az építészeti munkára Köhler Károly és Vecsey Imre vállalkozókkal, valamint Bruckner Ernő és Juhász István ácsokkal, akik mindnyájan debreceni mesteremberek voltak. A gép berendezést pedig Specker tábori gyárostól rendelték meg.

27 A részvényesek felkérték, az előzőlegesen országos körútja során Debrecenben is megfordult István nádort, hogy engedélyezze nevének használatát. így kapta meg az üzem az „István Gőzmalom" nevet, holott eredetileg a „Debreczeni Első' s kizárólag kiváltságos Gőzmalom Társaság" nevet vette fel. A malom termelését 1848 májusában kezdte meg simaőrléssel, majd az év második felétől műőrlést is végzett. A szabadságharc idején fővárossá lett Debrecen felduzzadt számú lakosságának (katonaság, menekültek) ellátásában nagy szerepe volt az üzemnek, miközben - mint már írtuk - műhelyével (golyóöntés) is segítette a kormányt. A malom működésének első tíz évében sok problémája volt. Említés történt már a kezdő években bekövetkezett gyakori géptörésekről, de a kinevezett igazgatók (Wallis Vilmos, majd Fritsch Miklós) hanyagságából is sok kár származott (pl. évekig nem volt könyvelés). Igaz, vis majorból fakadó nehézségek is jelentkeztek. Cseodajeff orosz tábornok 1849. július 3-án bevonult a városba, és háromnapos itttartózkodása alatt „172 ezer kenyér és lórészletet, valamint 20 ezer mérő lisztet hajtott be..." (ez utóbbi kb. 9-10 ezer mázsa!). Ennek teljesítésében nagy részt kellett a malomnak vállalnia, akárcsak az orosz seregek második bevonulásakor (1849. augusztus 2.). Ez alkalommal 230 q lisztet készpénzért, 770 q lisztet és grízt hitelbe kellett az üzemnek kiszolgáltatnia. Mindezt akkor, amikor az üzem fő problémája a forgótőke hiánya volt, s emiatt magas kamatokra kellett kölcsönt felvennie. Az orosz seregeknek adott árukért, valamint a kórházaknak (sebesültek és a vérhasjárványban megbetegedettek), az átvonuló csapattesteknek kiszolgáltatott termeivényeiért azonban csak hosszú évek múlva - s akkor is csupán részben készpénzben - kapta meg járandóságát. így nem csoda, hogy az üzem 1857-re a tönk szélére jutott. Ekkor azonban új korszak kezdődött a malom életében. A részvényesek Csanak Józsefet és Váradi Szabó Lajost (helybeli kereskedők) öt évre megbízták az üzem vezetésével. Ők azután Bänninger Gottheb személyében hozzáértő főmolnárt szerződtettek, Irinyi Jánost (a zajtalan gyufa feltalálóját) felkérték vegytani tanácsadónak, majd könyvelőként alkalmazták. Megszigorították az ellenőrzést, a malom területén rendet s tisztaságot teremtettek. Saját készpénzük, hitelük felhasználásával segítettek az anyagi gondokon, de ami a legfontosabb, új részvények kibocsátásával 194 ezer forintra emelték a részvénytőkét, és ezzel megszüntették a krónikus forgótőkehiányt, aminek következtében a vállalat nagy kamatterhektől szabadult meg. Javíttatták a gyártmányok minőségét, és néhány év alatt kiépítették az Iparkamara területét meghaladó vidéken is a bizományosi és a lerakati hálózatot. Mivel közben elkészült a vasútvonal (Pestig, onnan Bécsig) is, lehetővé vált a gyártmányoknak a birodalom messzi tájaira való szállítása is. Az „újjászületés" öt évét szépen zárta le a londoni világkiállítás sikere (1862), ahol az üzem lisztjének és darakészítményeinek minőségéért két aranyérmet nyert. Az eset jelentőségét az adja, hogy éppen a londoni kiállításon elért sikerek nyitották meg a magyar liszt előtt a világpiac kapuit.

28 Az angol fővárosban elért eredményt egy éven belül újabb három kitüntetés követte (Debrecen, Pest, Hamburg). Az anyagi siker sem maradt el. Míg az előző periódusban (184827. HBmL IV.B. DVII 1848-1872 1109/a 2. és Szűcs Ernő: István malom 22. és 181. 28. Déri Múzeum Történelmi Adattára 91. sz., Hortobágy 1862. jtíl. 25., Magyar Hírlap, 1972. aug. 19. és Siró András: Irinyi János (Bp., 1969) 25. és Szűcs István: i. m. 1074. 249