A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szűcs Ernő: Átmeneti üzemi formák jelentkezése Debrecen ipari életében 1848–1867 között

vélték a céhkereteken kívüli ipar nagyságrendjét, de be is hatoltak a céhek által eddig monopolizált területekre.

8 Másrészt a határvonalak elmosását segítette elő, hogy a céhes iparban tevékenykedő mesterek, tőkeerejük megnövekedése után más iparterületek vállalkozóivá, bérlőivé válnak, sőt részt vesznek kapitalista jellegű vállalatok, intézmények alapításában. Bruckner Ernő és Szombati István 14-16 segéddel dolgozó magyar ácsmesterek, akik céhmester létükre a vasútépítkezéshez több ezer talpfát és hídgerendát szállítanak, akárcsak egy kapitalista vállalkozó, ott találhatók a Debreceni István Gőzmalom alapítói között. Mellettük Köhler György német ács, Sáska László német szabó, Csáthy Lajos könyvkötő, Szép Sándor kalapos, Nagy Sándor szappanos, Trotsányi Lajos szűcsmester, Pető Sándor váltószabó, Stanczel Ferenc cipész, Barcsai Miklós építész mind sok legénnyel és inassal dolgozó céhes mesterek, akik ha nem is több, de 1-2 részvényvásárlás erejéig tőkéjük egy hányadát gyár jellegű vállalkozásba fektették.

9 Különösen jól szemlélhető a kapitalista jellegű vállalkozások előretörése a malomiparon belül. Nem vonva még bele elemzésünkbe a már indulásnál gyár jellegű István Gőzmalom Rt.-t, jelenleg még csupán arra utalnánk, hogy 1860-at követően számos olyan szélmalom kezdte meg üzemelését Debrecenben, amelyek tulajdonosai nem a molnárcéh tagjai voltak. Ilyen volt Vecsey Imre német ács- (építész-) mester, aki mint ács 27 legénnyel és 7 inassal dolgozott, de az úgynevezett Kiscsapó utcán szárazmalma is volt. Vecsey 1862 márciusában kér régi malomtelkére szélmalom-építési engedélyt, őt 1865-ben és 1866-ban is ott találjuk a szélmalom-tulajdonosok között, sőt képes arra is, hogy üzemét később kétörlőköves gőzmalommá alakítsa.(Ebből lesz majd aTrenka, ill. Apaffi-malom). Simon István magyar ácsmester 1864. február 19-én nyer a Szent Anna-kapun túli telkére szélmalom-építési engedélyt. Vecseyhez hasonlóan néhány év múlva ő is átalakítja üzemét gőzerőre. Barcsai Miklós építész 1864 végén vásárolja meg a Mester utcai kapun kívüli telkét, s a következő évben építi fel itt szélmalmát (a mai Hortobágy-malom), de engedélyt nyer egy másik hasonló üzem felállítására is a Hadházi út mentére. A Kereskedelmi és Iparkamara 1865. november 28-i statisztikájában a debreceni szélmalom-tulajdonosok között ott van Püspöki István (Hatvan utcai kapun kívül) és a már említett Telegdy K. László ügyvéd is.

10 1862-1865 között több szélmalom épült fel a város körül, s ez pecsételte meg végérvényesen az avult technikával dolgozó, jórészt a céhes molnárok kezén lévő szárazmalmok sorsát. Az egykori céhtagok közül egyedül Veress Istvánról tudjuk, hogy a Retek utcai telkére két szélmalom építésére kért engedélyt (1862), és már a következő év januárjában kérik egykori céhtársai a tanácsot, hogy bontassa le Veress malmát. A város vezetői hivatkozva a „mindenek felett érvényesítendő szabad verseny elvére", az előzőleg megadott engedélyre, a malom felépült állapotára, a kérelmezőket elutasítja, akárcsak a Helytartótanács is. Végső soron tehát egy kivételtől eltekintve, nem a molnárcéhből, társaik közül kiemelkedett mesterek hoztak létre 6-8 segéderővel dolgozó szélmalmokat (amelyekből rövidesen gőzmalmok lettek), hanem a tőke felhalmozására inkább képesebb rokonszakma, az ács-építész szakma mesterei létesítettek kapitalista jellegű üzemeket, s ezzel felgyorsították az egykor kiterjedt és jelentős céhes molnáripar teljes tönkremenetelét. Míg az előzőekben felsorolt „gyárak" alig néhány főt alkalmaztak, s jórészt a táplálkozás szükségleteit elégítették ki, addig a salétromfőző manufaktúra gyakran száz főnél is többet dolgoztatott, s katonai célokat (puskaporalapanyag-előállítást) szolgált. Debrecenben kálisalétromot termeltek, amelyet kénnel és szénnel keverve használtak fel a fekete puskapor készítéséhez. 1548-ból már írásos emlékek vannak arról, hogy a városban sa8. HBmL IX. DKII 201/b.2. 9. Mayer Emil-Koncz Ákos: A Debreczeni István Gőzmalom története 1843-1896 (Debr., 1898) Függelék. 10. HBmL IV.B. DVII 1848-1872 1109/a 23-24. és HBmL IX. DKII 201/b.30. 242