A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szűcs Ernő: Átmeneti üzemi formák jelentkezése Debrecen ipari életében 1848–1867 között

és cseréppel való építkezést, de üzemük számára monopolhelyzetet is igyekeztek biztosítani. Amikor pl. Szepesi Antal és Nemes Gábor helybeli kereskedők kérik a tanácsot, hogy ők gőzerővel berendezett, tehát a városi téglavetőnél magasabb technikájú téglagyárat akarnak felállítani, s ehhez 10 hold földet kérnek részükre átadni a város tulajdonában lévő közlegelőkből (Vargakert mögötti részből), akkor a tanács a következő határozatot hozza: „A közgyűlés a városi közönség tulajdonát képező közlegelőkből egyes területek örök áron eladásába bocsátkozni nem akarván, folyamodók kérelmét nem teljesíthetik."

3 Az új, városiasabb életforma kialakítása a szolgáltatások területén is gyarapította a céhenkívüliek számát. Megjelennek Debrecenben a különböző vállalkozók. Spitzer Jakab a közvilágítási lámpák olajjal való ellátására köt szerződést, Pózik Lajos 1859-ben az addig lekövezett hét utca 7348 négyszögelének tisztántartását vállalja fel. Karinrath Ignác hosszú éveken át bérli a városi fürdőt.

4 Az új iparágak képviselői, a céhenkívüli iparosok egyéb csoportjaival (pl. kontárok, alkalmazottak) együtt már tekintélyes hányadát alkották 1867-ig is Debrecen iparostársadalmának. Ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk, hogy a kor átmeneti jellegéből fakadóan más iparágaknál (ács, kőműves, szabó) határvonal-módosulások is bekövetkeztek. Gondolnunk kell itt olyan iparosokra, akik megmaradtak ugyan még a céhszervezetben, de alkalmazottaik számát tekintve kimagaslottak a többi céh, illetve saját szaktársaik közül. Érdemes azonban arra is felfigyelni, hogy a cehkeretek időleges fennmaradása ellenére két irányból is megindult az éles határvonalak elmosása. Egyrészt egyes kereskedők néhány fővel dolgozó „fabrikákat" alapítanak, s ezzel helyi és kezdeti példáját adják a kereskedelmi tőke iparba való fektetésének. Ilyen alapon működik Debrecenben egy 1853-as kimutatás szerint Rickl József enyv- és ecetgyára, amelynek vezetésével Dragota Ignácot bízta meg a tulajdonos. Bignió Jakab keményítőgyárat alapít, s ezt 1863 után 2 lóerejű légszesz- (gáz-) géppel szereli fel, s üzletvezetőjén kívül 3 állandó munkást is alkalmaz. Csanak József kereskedő ecetgyárat létesít.

5 Stern Fülöp is megkezdi 1864-től likőr- és ecetgyárának üzemeltetését, 1866 júniusától Balázs Vendelné sz. Czirják Piroska is megnyitja ecetgyárát.

6 Ezzel tovább bővül azoknak köre, akik kereskedői tevékenységük által szerzett tőkéjük egyrészét ipari üzem létesítésébe fektetik. Lényegében hasonló utat követ Weisz Ábrahám is, aki 1865-ben szappan- és gyertyagyárat alapít a hentes- és tímárcéh által melléktermékként létrejövő húslásokra és faragásokra számítva. S mivel 1862ben hasonló üzemet hoztak létre Dragota Ignác örökösei a Péterfia utcán, ezzel a szappanoscéh tagjainak most már nemcsak a pesti gyárakkal, de a helybeli, náluk magasabb termelési formát alkalmazó, tőkeerősebb üzemekkel kellett volna a versenyt felvenniük. Az eddigi vállalkozók sorából eredeti foglalkozását tekintve kiválik Telegdy K. László, aki könyvkereskedőből nyomdatulajdonossá lett család tagja volt ugyan, de ő maga ügyvédi pályán helyezkedett el, s eredeti foglalkozása mellett előbb kis kapacitású likőrgyárat létesített, s már 1858-ban termékeiből Nyíregyházán akart fiókraktárt létesíteni, majd szélmalmot is alapít, amit később gőzmalommá alakít át.

7 Személye feltétlenül fontos a város ipartörténete szempontjából, mert az elsők egyike, aki szabadpályán szerzett pénzét (mégha öröksége szintén kereskedelmi tőkéből származott is!) ipari vállalkozásba fektette. Ha ezek az üzemek inkább csak egyszerű tőkés kooperációnak, legfeljebb manufaktúrának voltak tekinthetők, s korántsem szorosabb értelemben (nagyságrend, termelés módja) vett gyárnak, mégis létükkel nö3. HBmL IV.B. Debrecen város Képviselőtestületének iratai (Továbbiakban = DVKTI) 1108/a 1/394. 4. HBmLW.B. DVII 1848-1872 1109/1. 140-455. és 1109/a 10-13., 21. 5. HBmL IX. Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara iratai (Továbbiakban - DKII) 201/b.2. és Szűcs Ernő: Debrecen ipara az abszolutizmus korában (Debrecen iparának története a kapitalizmus kialakulásától napjainkig (Szerk.: Ránki György, Debr., 1976), Továbbiakban = Szűcs Ernő: Debrecen ipara 47-56. 6. HBmLW. DVII 1848-1872 1109/a.24. 7. HBmL IV.B. DVII 1848-1872 1109/1. 241