A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szűcs Ernő: Átmeneti üzemi formák jelentkezése Debrecen ipari életében 1848–1867 között

Arra is rá kell figyelnünk, hogy sok vonatkozásban új körülmények alakultak ki, pl. a lassan meginduló városiasodással, s ezek pedig új kívánalmakat is teremtettek, s ez utóbbiak kielégítése a hagyományos céhes termelési elvek, módszerek között képtelenség volt. A megváltozott körülmények olcsóbb előállítási formákat, s versenyképességhez tőkeerőt, rugalmasabb reagálási képességet követeltek. Mivel mindez hiányzott a céhekből, sorsuk a meggyengülés, vagy esetenként a teljes eltűnés lett. Ugyanakkor a kor kívánalmaiból fakadóan számos új iparágazat is megjelent Debrecenben. Ilyenként említhetjük a gépész, műszerkovács, cukrász iparosok mellett a ruházkodásban beállt változás eredményeként eddigieknél gyorsabban növő cipész és női szabó szakmákat, s a teljesen újonnan jelentkező esernyőkészító, női díszeket készítő, kesztyűs, kalapfestő, ruhatisztító ágazatokat. A lakáskultúra megváltozása hozta a bádogosok, esztergályosok, kárpitosok, székkötők, órások, szoba- és arcképfestők, fényképészek, kályhások megtelepedését. A táplálkozás újszerűségét mutatja a pékek, szikvízgyártók, a virsli- és szalámikészítők megjelenése. De a kisipari szakmák mellett - amelyek közül csak néhány nő fel hat-hét évtized múlva a gyár nagyságrendig (kenyérgyár, vasöntöde) - szükségletből eredően megjelennek a manufakturális jellegű üzemek is. A debreceni manufaktúrák sorából elsőként a téglavetésről teszünk említést. Miközben elismerjük, hogy városunkban már a XII. századtól folyt alkalomszerű téglaégetés (templom-, rendházépítés esetén), a tégla- és cserépvetők letelepítését és ezzel a manufaktúra létrejöttét 1760-nal dátumozhatjuk. A középkor során ugyanis a tűzvész gyakran elpusztította a város felét, kétharmadát. A hasonló csapások elkerülése érdekében maga a városi tanács telepítette le ekkor őket a Téglavető (ma Nagysándortelep) helyén. így hát a városi tanács hozott létre olyan termelő egységet, amely szervezetét, de méreteit tekintve is a céhek kereteit meghaladta. S bár az abszolutizmus korában a kokaslói és a szikgáti termelőegységekben az égetés még egyszerű tábori kemencékben történt, de évenként 30-45 téglavetővel (1870-ben 121 fővel) kötött szerződést a város, akiknek vezetésével és ellenőrzésével a „téglabiztost" ruházta fel. Ennek az üzemnek a termelése a keresletnek megfelelően alakult ugyan, volt azonban olyan év, amikor az előállított tégla és cserép mennyisége meghaladta a négymillió darabot. Termékei közé tartoztak: a közönséges, simított és cseréptégla, a lapos, rovatos és görbe cserép. A városi tanács annak érdekében, hogy a téglából való építkezést minél inkább elősegítse, a téglavető készítményeit előállítási árban értékesítette. Megengedte azonban azt is, hogy a megrendelő saját tüzelőjével égettesse ki a téglát, s ilyen esetben a város a késztermékből csupán tizedet szedett a földhasználatáért és a kemencék igénybevételéért. ' Az így birtokába jutó ún. „dézsmatéglákat" saját gyártmányaitól elkülönítve, de vevőkörében értékesítette. Az egyes üzletévekről szóló jelentések közül az 1896-os tartalmaz utoljára dézsmatégla eladásából származó bevételt, ami valószínűsíti, hogy a városi tanács ez idő körül szüntette meg a tégla-előállításnak ezt a formáját.

2 A városi tanács a XVIII. sz. végén egy időre bérbe adta téglavetőjét Rickl József kereskedőnek. Később azonban ismét saját kezelésébe vette. A szikgáti részleg 1858-ban beszüntette termelését, itt haladt ugyanis keresztül az 1857-ben megépített Pest-Debrecen vasútvonal. Ezzel ellentétként a kokaslói részleg a múlt század hatvanas éveitől felfokozta tevékenységét. Ez a részleg még a századforduló után is (1901-ig) dolgozott. Rá kell azonban arra is mutatnunk, hogy a város vezetői kezdeményezték ugyan a téglával 1. Hajdú-Bihar megyei Levé/tór(Továbbiakban — HBmL) IV.B. Debrecen város igazgatásának iratai (Továbbiakban = DVII) 1848-1872 1109/1. 1859.140-455. és 7008-8363., Békéssy László: A város üzemei (Debr., 1938) 51-55.1. és Zelizy Dániel: Debreczen szabad királyi város egyetemes leírása (Debr., 1882) 718.1. A kokaslói telep a Balmazújvárosi úttól északra, a Tóczótól nyugatra terült el és 518 öl árokkal volt körülvéve. 4 kemencesor, 4 szántószín, istálló, 1 lakóház, 3 kút volt ezen a telepen. A szikgáti telep a Szoboszlói úttól északra, ott, ahol a vasút és az országút eltávolodik egymástól, feküdt. 2. HBmL IV.B. Debrecen város Számvevőségének iratai (Továbbiakban = DVSZI) 1409.Í.3. és Szűcs Ernő: Téglagyártás Debrecenben a kapitalizmus korában (Déri Múzeum Évkönyve 1978. Szerk.: Dankó Imre-Módy György, Debr., 1979) 204. 240