A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Takács József: Hogyan kapott toronyórát a debreceni Szent Anna templom?

ben képezte részét: profán célokat szolgált. Kiváltképpen a 19. század első felében, amikor a városi polgárság számára pl. a kánoni órák időpontjának vizuális jelzése már teljességgel fölösleges és anakronisztikus szolgáltatás lett volna. Egy polgári időt mutató toronyóra felállítása pedig azért nem lehetett annyira sürgető, mert ebben az időben Debrecenben már három is működött. A református Nagytemplom tornyain - talajszint fölött 44 méteres magasságban - 4-4 darab, kb. 260 cm átmérőjű számlapon jelezte az időt a tornyok egyikében elhelyezett - helybeli mester által készített - óraszerkezet. A város házi pénztárából 1827. jan. 24-én az óra pondusaiért, ugyanazon év jún. l-jén „óra kötélér" fizettek iparosoknak,

10 amiből arra következtetünk, hogy csak az év második felében válhatott üzemképessé az óra. Ami a református Kistemplom toronyóráját illeti: a városban - az akkor fennállók közül ez volt a legrégebbi. Az 1727. március 27-i tűzvészben elszenvedett sérüléseinek 1729-ben történt nagyjavítása után, még több mint 100 éven át működött.

11 Három méter átmérőjű számlapjairól a mutatók állását - kedvező időjárási viszonyok között - a Miklós utcai kapu környékéről is le lehetett olvasni. A harmadik nyilvános óra az ispotályi templom tornyában működött. 1815-ben készítette Pápai József

12 horologiarius - vagyis nagyóra-készítő - mester. A város „cassáját" csak a munkadíj terhelte, mert az óra „materialéja nagyobb részént a'régi fehér Toronybeli órából tölt ki".

13 E három templomtoronyóra Debrecen területének mintegy 60%-át tudta kiszolgálni. De még e területen belül is maradtak vak foltok, ahonnan a toronyórák egyikének számlapját sem lehetett látni a szemlélő látószögébe eső épületek, vagy fa lombkoronák miatt. Míg az ispotályi toronyóra láthatósági körzetének legalább fele a palánkon kívülre esett, ahol a hosszú időn át érvényes lakóház építési tilalom

14 miatt elenyésző számú népesség lakott, ugyanakkor a sáncon belül - kb. a Varga utcai kis ajtó és a Miklós utcai kapu közti térséget leszámítva - körben, széles zóna alakult ki, ahol is számottevő népsűrűségű területek maradtak 10. HBmL. IV. A. 1012/a Lib. 63. 283-284. 11. Zoltai Lajos: A debreceni Kistemplom története. In: Debreczeni Képes Kalendáriom. 1929. 70. - Amikor 1931. dec. 19-i keltű határozatában a város polgármestere a debreceni református templomok muzeális értékű toronyóráinak (illetve ezek alkatrészeinek) a Déri Múzeumban való elhelyezése tárgyában intézkedett, Ecsedi István múzeumigazgató jelentése nyomán egyebek között azt állapította meg, hogy „a Kistemplom órája a legrégibb, de az sem az eredeti, talán a múlt század közepéről való "(Kiemelés tőlem - T. J.) HBmL. XXI. 505la 12. Herpay Gábor következetesen - de megítélésem szerint tévesen - „Pápay Ferenc órás"-nak mondja őt. Lásd: A debreczeni református ispotály története. 1529-1929. (Debreczen, 1929) 107 és uő: Debrecenbe beköltözött polgárok Matricula civiuma 1715-1867. (Debrecen, 1936) 33. Ezzel szemben a Matricula civium általa hivatkozott helyén ez áll: „Jos. Pápai, Religio: H. Conf., Professio: Horologiar., Locus originis: K.U.Szállás", etc. {HBmL. IV. A. 101 l/s Lib. 2.1788. No. 8.), továbbá az 1811/12. évi vagyonösszeírásban is Pápai József órás nevével találkozunk. {HBmL. IV. A. 1011/v Lib. 5. 48-49.) Ezenkívül: 1815. okt. 31-én 200 rhénus forintot fizetnek a város házi pénztárából „Az Ispotálybéli Toronyba készítendő Ora árából Órás Pápai Josef őKgylmének" {HBmL. IV. A. 1012/aLib. 53.413.). Miután pedig az óra elkészült, az annak kezeléséért járó díjat a házi pénztári számadások főkönyvei évről évre „Ispotálybeli Órás Pápai József részére fizetett összegként kezelik. Mindezek alapján bizonyosra vehető, hogy a szóban forgó órás keresztneve József (és nem Ferenc). Herpayt valószúiűleg a ref. egyház 1815. szept. 10-i keltű consistorialis jegyzőkönyve tévesztette meg, melyben - a források között egyedül itt! - Pápai keresztneve „Ferencz"-nek van írva. (Lelőhelyét lásd a 13. sz. jegyzetben!) 13. Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára, Debreceni. 99-c 14.324. Az András-templom ún. fehér (vagy cserepes) tornyáról van szó, ami az 1802. jún. 11-i tűzvészben pusztult el, azzal a holdfázisokat mutató - Rákóczi György által adományozott - horologiummal együtt, amit 1628 őszén szereltek fel a toronyba. Vö.: Szűcs István: Szabad királyi Debreczen város történelme 1. köt. (Debreczen, 1871) 267. 14. Debrecen története. 1693-1849. 2. köt. (Szerk.: Rácz István, Debrecen, 1981) 75. 229