A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szalay Emőke: A debreceni fazekasmesterség története

és a Cegléd utcákban telepedtek le. 52 A debreceni fazekasok száma az 1790-es évekre elérte a százat. 53 A számbeli növekedésben a mesterség felfutása mellett más szempontok is érvényre jutottak. A század elején még csupán az özvegyeknek engedélyezett pipasmesterseget egyre több mester űzte. Ez tűnik ki egy 1785-ös összeírásból, amelyet királyi utasításra készítettek a kézművesekről és termékeikről. Ebben az összeírásban a fazekascéh két helyen is szerepel. Mindkét felsorolás több szempontból figyelemreméltó. Az első a Fazekas Czéh revizidje a hi­vatalfolytatása szerént címet viseli; 106 mester szerepel benne, műhelyeikben 286 személy dolgozik. A második felsorolás a fazekascéh mestereinek nevét tartalmazza, akik 52-en van­nak. A műhelyben dolgozókat két csoportra, inasokra és legényekre osztja, 19 és 32 fő, össze­sen 103 személy. Ennek a pipásmesterséggel foglalkozók száma több mint kétszerese. A két névsor összehasonlításából az is kitűnik, hogy a fazekasmesterek nevei mind megtalálhatók a pipások között, míg a többiek csak pipásként szerepelnek. Mivel ebből az időszakból már is­mert a mesterek céhbe lépésének időpontja, megállapítható, hogy idősek és fiatalok egyaránt vannak közöttük, így, ekkor már nemcsak kiöregedettek foglalkoztak pipakészítéssel. 54 A XVIII. század utolsó harmadában az egyik legnépesebb debreceni céh volt a fazekaso­ké. 55 1770-ben Magyarország szabad királyi városaiban működő fazekasok 18,58%-a debre­ceni volt. 56 A debreceni kézművesekre jellemző vonás, hogy városlakó, mesterséget folytató lé­tükre soha nem szakadtak el a földtől, 57 a fazekasokra is vonatkozott, bár csak minimális föld­tulajdonnal rendelkeztek. Ugyancsak kevés volt az állatállományuk is, ezért más kézművesek­nél inkább mesterségükből voltak kénytelenek megélni. 58 A XVIII. század folyamán a fazeka­sok nagy száma ellenére a gazdasági helyzet szempontjából viszonylag homogén képet mutat a mesterség, jelentős vagyoni különbségek nincsenek a mesterek között. Mindez az iparosok adóbesorolásából állapítható meg. A fazekasok közel 50%-a tartozott ekkor az I. klasszisba, míg az utolsó, IV. osztályba 20%. 59 A céhek tevékenységét a XVIII. században egyre inkább a tanács által kiküldött szenátor ellenőrizte, akit céhcommissariusnak neveztek. A fazekascéh comissariusa már a XVIII. szá­zad végén erőteljesen tevékenykedett. Feladatául jelölte a tanács az adóösszeírások, -beszedé­sek végrehajtását. 60 A mesterség fejlődését szándékozott elősegíteni a Helytartótanács azon rendelkezése, amelyben bizonyos mesterségek inasai számára előírta a rajziskolába járást. Ezek között talál­juk a fazekasmesterséget is. 1795. dec. 9-én ezért utasította a tanács Petróczi István céhcomis­sariust, hogy az utasítást ismertesse a fazekasokkal és ellenőrizze végrehajtását. 61 A fazekasok azonban inasaikat nem küldték rendesen a rajziskolába, ahogyan ez Beregszászi Pál jelentésé­ből kitűnik, aki felrója, hogy a fazekasinasok hanyagolják a rajzoktatást. 62 1800-ban a fazekascéh új privilégiumot kér a tanácstól, amely még részletesebben szabá­lyozza a céh életét, mint az 1715-ben kiadott artikulusok. Ebben az időszakban éli a céh fény­korát, a legszebb edények ekkor készülnek. Ugyanakkor a céhben komoly belső problémák je­lentkeznek. Ismét fellángol az idegen fazekasok árusítása elleni küzdelem. 1813-ban kérelem­mel fordulnak a tanácshoz, hogy a margitai, tasnádi, károlyi fazekasok szekérrel hozzák mázos edényeiket a hetivásárokra. A tanács válasza: „A kézi munkát, mint az Emberi szorgalmatos­52. Herpay, 1936. 47. 53. Varga, 1981. 342. 54. P. Szalay, 1980. 3-6. 55. Varga, 1981. IX. függelék 1. táblázat 350. 56. Uő., 1981. 310. 57. Uő., 1981. 312. 58. Uő., 1981. 313. 3. táblázat 350. 59. Uő., 1981. 334. 60. HBmL. IX. 8. Kivonat a protokollumból. Vegyes tartalmú iratok. 61. HBmL. IX. 8. 9. 1795. dec. 9. bejegyzés. 62. HBmL. IX. 8. 9. Vegyes tartalmú iratok. 184

Next

/
Thumbnails
Contents