A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)
Történelem - Módy György: A debreceni és a tokaji uradalom (Régiókutatási kísérlet)
nen a lengyel városokhoz vezető kereskedelmi útvonal itt haladt. Ez az út Debrecenen futott át. De a tokaji réven vitték át a déli levantei áruk és az északi ipartermékek mellett a dési és máramarosi só és a csetneki vas jelentős hányadát. Itt értek össze a nagykároly-tokaji, a vásárosnamény-tokaji, az ungvár-tokaji s a miskolc-tokaji utak. A dél-észak irányú távolsági kereskedelem irányító központja ekkor már Debrecen. A város gazdasága számára a XV. század második felében ugyanolyan súlya van a közvetítő kereskedelemnek, mint saját, egyre differenciáltabb kézműipara termékei, valamint élő állat és nyersbőr piacra juttatásának, illetve a belső fogyasztás kielégítésének. A délvidéki és erdélyi kereskedelem Debrecen közvetítésével jutott át a Tiszán különösen is 1477-től, amikor Mátyás király kiváltságlevele a nagyváradi árulerakási jogot Debrecennek adta át. 27 Pesty feltételezi, hogy valamikor 1457. március vége után az előző évben elhalt Brankovics György családjának a tokaji uradalomra való joga felelevenedett. Ezt arra alapítja, hogy amikor Mátyás király édesanyja, Szilágyi Erzsébet és az ország főrendéinek hozzájárulásával 1459. július 18-án az uradalmat Szapolyai Imre kincstartónak 12 000 aranyforintért elzálogosítja, megfosztja „Brankovics Istvánt" (sic!) ahhoz való jogától. Ekkor a váruradalomhoz a következő tartozékokat sorolják: Tokaj város vámjával és révével, Tarcal, Rátka vámja felével, Koldó, Tállya, Keresztúr, Kisfalud, Szegi, Vámosújfalu vámja felével, Ladány, Mád, Őszöd, Csergő, Karcsa, Pacin, Fejő és Bőd fele és Zombor részei Zemplén megyében, Szántó mezőváros Abaújban és Ároktő Borsodban. 28 A Szapolyaiak földesurasága alatt Tokajmaga is nagyot fejlődött. 1476-ban szerepel a forrásokban először mint oppidum - mezőváros. Ugyanerre az évre teszi Csánki a már 1411ben említett Szent Anna tiszteletére szentelt pálos kolostor alapjain „sub claro monte" új, a Szent Szűz tiszteletére alapított pálos kolostor építését. 29 A debreceni uradalom birtokosa haláláig Szilágyi Erzsébet, majd pedig Mátyás király. A város gazdasági és társadalmi fejlesztését több újabb kiváltsággal biztosították. A király 1484. november 11-én kelt adománylevelével a munkácsi uradalommal együtt a debreceni uradalmatis törvényesített fiának, Corvin Jánosnak adta át. Tartozékai ekkor Szabolcs megyében: Újváros, Máta, Polgár, Szentmargita, Pród, Vidmonostora, Hatház, Téglás, Tetétlen, Kába, Szoboszló, Sziget, Érhegyes; Biharban: Sámson, Haláp, Derecske,Tótfalu, Gáborján, Keresztúr, Szentpéterszeg és Borsodban Ároktő. 30 A felsorolás nem teljes, hiszen sok korábban is az uradalomhoz tartozó bihari és szabolcsi lakott falu, pl. a jelentősebb Nánás, Dorog és Macs, valamint praedium hiányzik belőle. Mátyás halála után nemcsak a debreceni uradalom életében következtek mozgalmas évek. Corvin János 1492 körül a várost zálogbirtokba adta, csak 27. A Hunyadi-korszakra vázlatos összefoglalások Csobán Endre-Csürös Ferenc szerk.: Debrecen sz. kir. város. Magyar városok fejlődései. (Debrecen, 1931) a Zoltai Lajos által írt fejezet. 34-35. és Csobán Endre-Herpay Gábor szerk.: Hajdú vármegye és Debrecen sz. kir. város. Vármegyei Szociográfiák XII-XIII. (Bp., 1940) 64-66. 28. Pestyi. m. 45. - Csánkii. m. 1.191., 200., 336., 339. Pesty vélekedése és a nyomában Csánkiáltal is Brankovics Istvánra való hivatkozás ellentétben áll azzal, hogy a Brankovics család fiágon 1458-ban Lázárban halt ki. A rác despotai címet Tomasevics István kapta meg, Brankovics Ilona nevű leányának férje, lásd Hóman-Szekfű i. m. II. 472. - Szapolyai Imre Hunyadi János számadó deákja volt. 1459. év elején lett az ország sókamaráinak ispánja, 1464-ig kincstartó, 1464-66 között horvát-szlavón bán, 1464től Szepes vármegye örökös főispánja. Mátyás királlyal 1465-ben szembefordult. 1467-ben az erdélyi lázadáshoz csatlakozott, de kegyelmet kapott, sőt a Vitéz János vezette összeesküvésben való részvételéért is. 1475-ben királyi helytartó, 1486-ban nádor lett. 1487. nyár végén halt meg, uradalmait öccse, István örökölte. 29. Csánkii. m. I. 339. - Ribáry Zoltán- Joó Tibor: A tokaji pálos-kolostor nyomában... = A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei. 6. sz. 1964. július. (Szerk. Komáromi József, Miskolc, 1964) 49-52. - A pálosoknak a tokaji és tarcaü hegyeken szőlőik voltak és részbirtokaik Ond és Golop falvakban, lásd Csánkii. m. I. 381. 30. Schönherr Gyula: Hunyadi Corvin János. Magyar Történeti Életrajzok. (Bp., 1894) 31. és 31517. A beiktatást a budai káptalan végezte 1485. január végén. 171