A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Módy György: A debreceni és a tokaji uradalom (Régiókutatási kísérlet)

Módy György A debreceni és a tokaji uradalom (Régiókutatási kísérlet)

1

" I. A jelenleg is elfogadott vélemény szerint a semmiképpen sem szláv, hanem valamelyik török nyelvből eredeztethető - esetleg személynév utáni - névadású Debrecenakörnyező - régészetileg igazoltan XI-XII. századi megülésű - Bihar vármegyéjéhez, illetve Szabolcshoz tartozó falvak közül a tatárjárás után csak három évtizeddel emelkedett ki. Ebben szerepe lehetett annak, hogy kelet-nyugati és észak-déli irányú útvonalak találkoztak itt. De a magát Debrecenről nevezett, ismeretlen nemzetségből származott földesúri család tudatosan fejlesztette a települést. Az 1291-94 közötti váradi püspöki tizedjegyzék szerint három vérrokonságban álló birtokosé volt. A legnagyobb rész Miklós fia Rophoin báné. Birtokosok még a bán unokaöccse: András fia Dózsa és a távolabbi rokon, Péter fia Péter. A három azonos nevű részbirtok együttesen az egyházmegye öt legnépesebb településeinek egyike. 1299-ben Rophoin falujukba hazatérőjobbágyait Kakát (a mai Kunhegyes) mellett megtámadták és 200 márka (!) értékű áruikat elrabolták. A településen tehát nem is kis értékű árukkal vásározó kereskedő jobbágyság is élt.

1 Ismert adatainkból nem derül ki, hogy Debrecen a XIII. századig királyi birtok, várhoz szolgáló falu vagy valamelyik általunk nem ismert nemzetségből származó család magánbirtoka volt. Feltehető, hogy a Debreceni család 1260 körül élt ősei nemcsak Debrecent, hanem a Szabolcs megyei Ondód, Hegyes, Balmaz, de esetleg Szoboszló és Böszörmény falvakat is birtokolhatták. A sorolt települések a XIV. században a debreceni uradalomhoz tartoztak, de odakerülésük időpontja nem tisztázott. Lehet, hogy csak Rophoin bán, IV. László egyik hadvezére nyerte el ezeket. Mindenesetre ő volt az uradalom megalapozója. Okleveles adatok bizonyítják, hogy 1285 és 1299 között hét Bihar megyei falu egész birtokát, egy prédiumot és egy falu részbirtokát szerezte meg. Ez utóbbi kivételével a többieket 1311 őszén királyi j óváhagyás* írásom az 1970. október 31-én Tokajban rendezett tudományos ülésen elhangzott előadás első két része. Megjelentetése jegyzetekkel két évtized múlva is indokolt, hiszen 1990 évutóján dr. Orosz István egy. tanár mint szerkesztő megbízást kapott, hogy munkatársaival írja meg Tokaj történetét. Feltételezem, hogy az egyes korszakok feldolgozóinak valamelyes támpontot adhatok. - Az eltelt idő alatt Debrecenről és az uradalomról, de különösen is Tokajról számos új adat, következtetés, részfeldolgozás látott napvilágot. Beépítésük jelen írásomba azonban anakronisztikus lett volna. 1. A Debreceni családra, a település és a földesurai XIII-XIV. századi birtokaira lásd Komáromi András: Dózsa nádor és a Debreceni család = Turul IX. évf. (1891) 1-9., valamint Zoltai Lajos .-Települések, egyházas és egyházatlan falvak Debrecen város mai határa és külső birtokai területén a XI-XV-ik századokban (Debrecen, 1925) 3-4., és passim. - Zoltai Lajos: Ismeretlen részletek Debrecen múltjából (Debrecen, 1936)11. rész. Debrecen határának kialakulása és birtokainak megszerzése. 91-138. passim. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. A-Cs. (Bp., 1963) 609-13. - Módy György: Entwurf des Siedlungsgeschichte des heutigen Gebiets des Komitats Hajdú-Bihar im 13. Jahrhundert. In a Déri Múzeum Évkönyve 1968. (Szerk. Módy György, Debrecen, 1970) 193. - Módy György: Die siedlungs- und besitzgeschichtliche Übersicht des Gebiets des heutigen Komitats Hajdú-Bihar in 14-15. Jahrhundert. In a Déri Múzeum Évkönyve 1969-70. (Szerk. Dankó Imre, közreműk. Módy György és Orosz István, Debrecen, 1971) 148., 149. 165