A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Természettudomány - Juhász Lajos–Tóth László: A maradvány tölgy-kőris ligeterdők szerepe a madártársulások fenntartásában a debreceni Erdőspusztákon

ANYAG ÉS MÓDSZER Munkánkhoz szükséges adatokat két év, 1985 tavasza és 1987 október közötti vizsgálatok során gyűjtöttük. Ennek alapját a terület rendszeres bejárásakor történő megfigyelések adták. A terepbejárásra általában havonta két alkalommal azonos útvonalon került sor. A madarak meghatározásában egy 10 X 50-es távcső volt segítségünkre. Ahhoz, hogy a madármozgásról teljesebb képet kapjunk, őszi és tavaszi vonuláskor, valamint télen többnapos madár jelöléseket szerveztünk. Mivel a terület jellegéből adódóan az odúlakó madárfajok dominálnak, jobb megfigyelésük érdekében 25 odúból álló mesterséges odútelepet létesítettünk. Az adatok cönológiai feldolgozásánál az egyes vonuló társulások diverzitás ( Z H

s ) értékének kiszámítására» a Shannon—Wiever (22, 23, 26) függvényt alkalmaztuk: • ni ni IH

S

=-S • In , ahol: 5 n n X H

s = sokféleség, diverzitás S = az állományon belül előforduló fajok részeredményeinek összege ni = az i-edik faj relatív gyakorisága — == a dominancia tizedestörtekben való kifejezése n Az egyenletesség (J) számítását az alábbi képlet adta: IH

S j __ — ano

j. lnsi J == az egyenletesség értéke l-ben [H

S

F a diverzitás értéke Si = az összes faj száma. A megfigyelések és feldolgozások során kiemelten figyeltük a cinegék (Parus) állományának mobilitását, egyedszámát. Ehhez az odútelep adatain kívül hálóval történő fogás — visszafogás adott jó alapot (28). A széncinegék populációjának nagyságát fogási adataiknak felhasználásával a Lincoln index alapján becsültük (26, 27): a (n + 1) N = r—— , ahol: r-f-1 N == a populációban lévő egyedek száma n = az egyedek száma a második mintában a = a jelölt egyedek teljes száma r == a visszafogott egyedek száma. A variancia megközelítő becslésére az alábbi összefüggést használtuk: a

a

(n+l) (n-r) varN

= (r+1)2(r + 2) 62