A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Természettudomány - Szabó Sándor: Debrecen lepkevilágának változásai

Tudományegyetem Állattani Intézetében. A Nyírség lepkéit gyűjtötte és feldolgozta Bartha Viktor amatőr lepkész, 1940-ben publikálta eredményeit a Faun. Hung.-ban. Debrecen és környéke nagylepke faunáját dolgozta fel Varga Zoltán 1957, 1960. megjelent munkáiban. Itt már 459 nagylepke faj előfordulásáról tesz említést és további publikációk jelentek meg a debrecentői keletre elterülő erdőkomplexusok (Csere, Haláp, Gút) nagylepkéiről. Dolgozatomban eddigi gyűjtésekről készült listát is bemutatok. A fajok a vizsgált területről, a Nagyerdőről és annak közvetlen környezetéből származnak. Debrecen és környéke nagylepkefaunájából néhány faj bemutatását lényegesnek tartom védettsége, vagy sajnálatos megritkulása miatt. Euphydryas maturna Magyarországon a hegy- és dombvidékek csupán néhány elszigetelt helyein fordul elő. A lepkék ragaszkodnak viszonylag szűk élőhelyükhöz. Erdőszegélyeken, utakon, lassú vitorlázó repüléssel közelítik meg a táplálékot adó virágokat (ligustrum, cornus). Előszeretettel tartózkodnak a lombkorona felsőbb szintjén. Jól tudnak a lepkék repülni, de a hernyók élőhelyüktől sohasem távolodnak messze. Társulástanilag a Convallario-Quercetum vagy Fraxineto-Ulmetum asszociációhoz ragaszkodnak. Debrecenben 1948—49-ben nagyobb tömegben jelentek meg, szinte elárasztották a város periférikus részeit. Ez a gradáció azóta sem fordult elő. Mivel helyhez ragaszkodó, speciális életfeltételekhez ragaszkodó fajról van szó, egy-egy erdőrészlet kiirtása, az egyre fokozódó környezetszennyeződés miatt a faj máról holnapra igen rövid időn belül megritkult. Ehhez azt is tudnunk kell, hogy éppen a legnagyobb populációját jelentő erdőrészt a BIOGAL Gyógyszergyár terjeszkedése folytán vágták ki. Más helyen maradt 2 kisebb izolált populációja még a Nagyerdőn, de ezek évről évre fogyatkozóak. Előfordulási helyei még a halápi ligeterdők, bánki, gúti gyöngyvirágos tölgyesek. Clossiana selene Ez a faj főleg Észak- és Közép-Európában honos. Hegyvidékeken ellaposodott völgyekben, láprétegeken él, alföldön dúsnövényzetű erdei tisztásokon fordul elő, és ott is a főleg savanyú homokos területeken. Az 1950-es években a Nagyerdőn eléggé gyakori volt. Az 1960-as években már egyre ritkább lett, végül teljesen eltűnt. Nagyon megritkult Haláp, Nagycsere, Bánk erdeiben is, ahol még a nedvesebb réteken előfordul. A Nagyerdőről való eltűnésük oka nemcsak a lassú kiszáradás, a talaj vízkészletének drasztikus csökkenése vízkitermelés miatt, hanem a tölgyesek csökkenése is közrejátszott. Az Alföld száraz klimatikus viszonyai között, mint lokálisan jelentkező reliktum fajnak tekinthető, amely bár a Nagyerdőn már sajnos nem található meg, de a Debrecen környéki élőhelyei még menedéket nyújtanak ennek az igen értékes fajnak. 47